Talán eddigi ikeás életem legdurvább napja van mögöttem. Amikor kijöttem olyan zúgás volt a fülemben és az agyamban, hogy amikor hazaértem F-hez, befeküdtem a sötét szobámba és csak a csendre figyeltem. Hagytam, hogy a pihenés kimossa belőlem az egész napos zajt és feszültséget. Fél óra csend..

Most kezdek kiengedni, kb. 2 órával a hazaérésem után.

Mondjuk arra jó volt a mai nap, hogy újabb ügyfelet szereztem, segítettem 2 vásárlónak is extrém dolgokat megoldani, kaptam 2000 Ft "hálapénzt" amitől zavarba is jöttem és a rossz érzések, amik bennem voltak Zs-vel kapcsolatban, valahol elvesztek a napom káoszában.

Nah.. szóval ez mind szép és jó, de nagyon várom a holnapi napot, amikor utóljára megyek dolgozni. Nem fog hiányozni a káosz, a hangzavar, a nyüzsgés. Tudom, hogy remek figyelemelterelő, de közben olyan szinten növekszik bennem a feszültség, ami félek előbb utóbb kitörne belőlem és valakit elküldenék a picsába..

Mondjuk a mai első vásárlót finoman el is küldtem. Hőbörgő izomgyerek, akinek csak a szája nagy és amikor megolldottam a baromságát még hőbörgött. Én pedig ránéztem és azzal a "kedves" de nagyon hatrozott stílusommal csak annyit mondtam higgadtan: A szó amit keresel a köszönöm. Tág pupillák, dermedt arc, majd dúlva fúlva elvonult. Papírkutya.. Kolléganők csak néztek rám. Mondtam nekik, hogy mi bajom lehet? Maximum kirúgnak :D Mondjuk szinte az összes bolond ott volt ma az info pultnál. Nagy cég pipiskedő titkárnőjétől kezdve (aki azt hitte hasraesem a cég nevétől) a tudálékos professzorig(aki jobban ért az asztalos dolgokhoz mint én) minden agyament betalált.

Fáradt vagyok, de mentálisan, nem fizikailag.. félek ma sem fogok jól aludni. Kavarognak bennem az elmúlt napok, hetek rossz dolgai. Nincs rossz kedvem még csak feszült sem vagyok, de picit vihar előtti csendet érzek magamban. 

Nem baj, 1 nap, egy kibaszott nap és végevan ennek az agyrémnek. Péntek este meg búcsúbuli lesz, oda megyek és azokkal a kollégákkal fogok dumálni, akiket legalább szeretek.