Azt hiszem mostanra érkezett meg a teljes elfogadás érzése bennem.

Tegnap azért nem blogoltam, mert nagyon nem voltam önmagam. Az érzelmi skála teljes repertoárját sikerült felvonultatnom. Voltam ingerült, dühös, haragos, fáradt, csüggedt és dekoncentrált is. Haragudtam magamra a randi miatt, minden miatt. Este írtam egy blogposztot, de éreztem nem lenne jó ha kitenném, ezért csak vázlatban hagytam.

Tudtam, hogy ha kellő türelemmel állok saját magamhoz akkor logikusabban látom a saját helyzetemet, nem csak a háborgó lelkem ventillációját vetem virtuálisan papírra.

Milyen jól tettem.. kellett ez, meg kellett élnem azt,, hogy a döntéseimnek, cselekedeteimnek súlya van. Emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ha nem figyelek oda akkor annak következményei vannak. Magamra nézve. És igen kellett egy kis idő magammal, hogy újra érezzem, a legfontosabb én vagyok.

Este el is mentem gyűlésre, kellett, hogy a földre rántson ismét. Jó volt, bár felszólaltam, de úgy éreztem csak halovány árnyéka vagyok annak az érces hangon felszólaló valakinek, aki egykor voltam. Sebaj, majd legközelebb.

Ma délutánra érkezett meg a teljes elfogadás. Elfogadom, hogy most egyedül vagyok és bevallom jól is érzem magam. Az, hogy Zs mikor és meddig teszi magában rendbe a dolgokat, nem az én feladatom. Tudom, hogy maga miatt csinálja. Keresztül mentem ezen, mást nem tehetek, mint hogy drukkolok neki sikerüljön. Utána pedig meglátjuk hogyan tovább. Persze szeretném ha egymás életének részei lennénk továbbra is mert szerelmesek vagyunk és szeretjük egymást.

Ugyanis azt, hogy én merre tartok, nekem mire van szükségem, pontosan tudom. A hogyan a kérdés, bár ma eléggé letisztult bennem a kép. Nincs semmi rossz, sőt szuper napom volt. De azzal tisztában vagyok hogy nem mások miatt kell boldognak lennem. Ha velem tart, akkor azt hiszem még csodásabb lesz az életem. Ha pedig nem, akkor is megyek tovább. Majd megrázom magam és ugyanúgy rácsodálkozom az őszi napsütésben fürdő városra, mint ahogy ma is tettem, amikor kijöttem a cégtől. 

Állni a napsütésben.. Élvezni az őszi napsütés melegét, mosolyogni. Kávézni egy régi baráttal, aki még privát melót is hozott.

Jól érzem magam, betervezve a hétvégét, pihenve, dolgozva, emberi kapcsolatokat építve.