Valamikor a hét közepén jött meg bennem a felismerés, hogy elegem van saját magamból. Mármint abban az értelemben, hogy az utóbbi időben a következőket csináltam:
- mindig azt néztem, mim nincs
- túl sokat foglalkoztam azzal, hogy mi lesz a jövőben
- az agyam automatikusan a hibákat kereste ha nem talált, akkor kreált egyet

Így hát fogtam ezt az egészet és.. persz most nagyon szép lenne AA kifejezéssel azt mondani, hogy elengedtem. Mert az olyan egyszerű, ugye? Nem, nem tudom ez elengedés e. Egyszerűen csak meghoztam egy döntést magamban. Persze előtte végigszálaztam minden lehetőséget. Mi lenne ha így meg úgy élném az életem, stb...

A f@szom tudja mi lenne.. azt se tudom, mit hoz a holnap annyira változó világban élünk.

Szóval visszatértem ahhoz, amit már Zs-nek is tanácsoltam (kurva könnyű osztani az észt..), hogy egyszerűen csak jól érzem magam ma. Persze nem arra a Lakatos Kóhellói "az élet mindig, minden körülmények között szép" gondolatmenetre gondolok. Hanem arra, hogy tudatosítom magamban, mennyi mindenem van és ha szép napom van, akkor kiélvezem. Ha meg szar, akkor elengedem és remélem a következő jobb lesz. Ha az is szar, akkor az utána lévő.

Van mit ennem, hol aludnom, van egy király munkahelyem, hagynak dolgozni, vannak akiknek fontos vagyok. Szóval a fasznak kell siránkozni.

Zs-vel kapcsolatban pedig elfogadtam, hogy nem tudjuk lesz e valaha normális kapcsolatunk, elfogadom az érveit, és nem kattogtatom a helyzetünkön feleslegesen az agyam. Teljesen mindegy, nem tudunk változtatni. Ellenben a mai napot tudtuk úgy tölteni, hogy adtunk egymásnak. Szerelmet, lelki békét, intimitást, gondolatokat, mosolyt, sóhajokat, nevetést és jó kávét. Igen, a kávé nagyon fontos ;-)

Tudom, hogy nem a könnyebb utat választom. Jajj de szép lenne úgy folytatni, hogy ahoyg eddigi életemben is..
Hát az az igazság kedves olvasóm, hogy eddig, kevés kivétellel, de a dolgok könnyebbik végét fogtam meg. Változtatni, változni nem akartam, a pénzt leszartam, mert jól kerestem és mások érzéseivel se törődtem. Ha kényelmetlen volt egy szituáció, ha dolgozni kellett volna vele, akkor otthagytam. 
Nincs bennem az, hogy most majd én megmutatom. Nem, egyszerűen csak végiggondoltam, hogy én mit akarok, nekem mi a jó és hogyan szeretném élni az életem.

Így ez az egész összeállt egyfajta lelki békévé, megnyugvássá. Tudom, hogy ez pillanatnyi érzés bennem, ha holnap s holnap után is így ébredek, akkor valószínűleg jól gondolom. Ha meg nem, nos akkor újratervezek.

Mert józannak lenni és ÉLNI szép és jó.