Viktor vagyok és alkoholista, 826 napja nem ittam alkoholt.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennék képes alkoholista módon viselkedni, bántva azokat akiket szeretek, elmerülni az elmém sötét világában, teret engedve a démonjaimnak.

Igen, azt hiszem ezt is meg kellett élnem. 

Tegnap reggel jött a remegés, a hányás, a szívszúrás és az elmaradhatatlan fülzúgás. Hogy mi történt mellékes.

Magamba mélyedtem, gyűlésre mentem, megpróbáltam enyhíteni a károkat. Persze kurva könyű azt mondani, hogy sajnálom. Mindig sajnálom.. de ameddig nem kezdek el jobban magammal foglalkozni addig mindig is ez lesz. Nem takarózhatok örök életemben azzal, hogy bocsi beteg az elmém, alkoholista vagyok. Változtatnom kell.

Most írhatnék ide egy hangzatos akciótervet, hogy ezt meg azt fogom csinálni..
Inkább maradok annál, hogy ma mit tettem a józanodásomért és azért, hogy jól legyek.

Reggel elmentem F-hez dolgozni, becsülettel megcsináltam a munkám, holnap szerelés, remélem az ügyfél is elégedett lesz. Beszélgettem F párjával, aki szintén sorstársam. Megölelgetett elmondta neki mi segített, adott könyveket, munkafüzeteket, elalvás előtt ma olvasni is fogom.
Hazajöttem pihentem. Elmentem ma este is gyűlésre. Igaz a halálfaszán volt, de mennem kellett. Magam miatt.

Egyedül képtelen vagyok továbblépni, fejlődni. Jó volt, megnyugtatott, helyretett.
Elhangzott az egyik megosztásban, hogy ameddig mások "hibáival" foglalkozom, addig se a magam problémáit akarom megoldani. Mennyire igaz.. Ezen elgondolkodtam hazafelé.

Nem gondolom, hogy egy nap, egy hét vagy pár hónap alatt minden rendben lesz. Hosszú út áll előttem, de belevágtam ma. Magam miatt.

A blogot azért indítottam újra, hogy kiírjam magamból a gondolataim, segítse a felépülésem