Ma találkoztunk Zs-vel és másfél órát beszélgettünk kettőnkről, a józan mélypontomról, arról, hogyan tovább. Én teljesen őszintén elmondtam neki, hogy bárhogy alakuljon is az életünk arra az útról, amire ráléptem most nem térek le.
Nem miatta, magam miatt.
Persze, hogy félek, hogy elveszítem. De attól sokkal jobban félek, hogy önmagam elveszítem. Márpedig a mélypont és az előtte lévő események ezt mutatták. Elmondta ő is, hogy érez, hogy milyen gondolatok érzések kavarognak benne. Megértem és elfogadom az érzésit.

Nem tudja, nem tudjuk egymásnak megadni azt, amit szeretnénk. Lopott percek, órák, pillanatok. Ez jutott nekünk az elmúlt 2 évben és 7 hónapban. Öröm és bánat, menny és pokol. 

Abban maradtunk, hogy közel 3 hétig nem beszélünk egymással, mindenki rendezze magában a dolgokat, ő is kipiheni az elmúlt idők céges és nem céges viszontagságait. Láttam és éreztem rajta, hogy fáradt. Bár most is olyan gyönyörű volt.

(nagyon sok nő megfordult az életemben, talán túl sok is, de soha senki nem volt olyan hatással rám emberként is és nőként is, mint ő)

Szeretjük egymást, talán úgy ahogy két ember igazán szeretheti egymást az életben. De most csendre, visszavonulásra van szükség, esetemben lelki fejlődésre, gyűlésekre, szociális kapcsolatokra. 

Feltette  a kérdést, hogy mi van akkor ha ez még egyszer előfordul. Nem hitegettem, nem ígérgettem, hogy márpedig anyám életére esküszöm ilyen többet SOHA nem lesz. Mit tudom én mit hoz a holnapom.

Két dolgot tehetek:

1. járok gyűlésekre, fejlődöm ezzel csökkentem annak a lehetőségét, hogy fasz legyek.

2. a mai napom is úgy élem, hogy meglegyen a lelki békém.

Nem volt bennem se feszültség, se harag, se kétely, se semmi negatív, ameddig beszélgettünk. Azt hiszem ez egy elfogadás pillanat volt. Elfogadtam, hogy most ez van, a cselekedeteimnek márpedig vannak következményei, most ez. Teljesen megértem őt.

Úgy álltam fel a padról, hogy megkönnyebbültem. Tiszta, világos dolgokat beszéltünk meg, tudok vele dolgozni, nincs bizonytalanság bennem. Most. Hogy mit hoz a holnap... De ha rossz érzések kerítenek hatalmukba, legalább vannak eszközeim, hogy kezeljem őket.

Ma este gyűlésre jöttem, igaz csak on-line, mert amikor hazaértem és ettem elaludtam. Mély, gyógyító álom volt, pihentető. 

Ébredés után beosztottam az időmet, gyűlés, céges posztok, pihenés.

és végezetül... Most egy darabig nem posztolok, de nincs semmi baj, csak így döntöttem.

zárszónak:

A Társ

Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja,
ő a párod.
Weöres Sándor