Hosszú hét volt... mintha 4 napba több munka sűrűsödött volna össze. De tudom, hogy nem szabad túlvállalnom magam, kezdem felismerni a saját korlátaimat és nem lépem át azokat. Így kellő időt fordítottam a pihenésre és ha voltak is rossz érzések bennem, vagy rossz gondolatok azokat tudtam kezelni.

Bár bevallom őszintén, hogy erre a hétre is annyi szép dolog jutott, hogy nem is emlékszem a negatívabb dolgaimra.

Kedden rámírt egy társunk. hogy a szombati bevezetőm annyira teteszett, menjek el hozzájuk és tartsak ott is bevezetőt. Jól esett, sajnos nem tudok elmenni, mert összeakad a munkaidőmmel, de megigértem, hogy ha szabadnapom lesz, akkor mindenképpen élek ezzel.

Szerdán F-nél kezdtünk el befejezni egy nagyobb munkát, amikor kezdtem érezni, hogy fáradok, jeleztem, megbeszéltük, mikor megyek a héten és ez jó volt mind a kettőnknek.

Csütörtökön brutális napom volt.. reggel 8-tól bent voltam este 6-ig. Rengeteg megrendelés, több mint 40 csomag, köztük nehéz és macerás megrendelések. Bevallom, talán akkor voltak bennem a fáradtság miatt rossz érzések, de tudtam, hogy mi okozza, hazajöttem, meleg vacsora, bóbiskolás, pihenés.

Pénteken megint F, folytattuk a munkát. Természetesen a védjegyem, mely szerint megvágom az ujjam, most sem maradhatott el. Igenám, de egy hófehér szövettel dolgoztunk, melyen az apró pici kis vércseppek elég furán mutattak.. Persze Helloween van, na de az ügyfél valószínűleg nem díjjazta volna :D Kipucoltuk.

Ma amikor reggel mentem, fejeztük be a munkát, láttuk, hogy a szövet nem tökéletes, F bepánikolt, láttam, hog kimerült, elege van. Nem ragadt rám át a nyugtalansága, elmondtam higgadtan mi és hogyan lesz, megoldjuk, megnyugtattam. Meg is öleltem, tudom, hogy utálja, de most ráfért.

Minden rendben volt, sőt szerintem az egyik legszebb munkánk lett. Hatalmas kanapé, pihe puha szövettel. Olyan boldog volt a család.

És most itt megállnék egy pillanatra. Hosszú céges pályafutásom alatt ezerszer nagyobb megrendeléseket kezeltem, sokkal többet fizettek a munkámért, de soha nem éreztem azt az őszinte örömet, mint ma, amikor láttam, hogy egy család a kétkezi munkánk gyümölcsének szívből örül. Amikor hazafelé zötykölődtem a buszon, úgy éreztem az életem a helyén van én a helyemen vagyok. Igen vannak még dolgok, amikkkel foglalkoznom kell és lesznek életem végéig, de ez ma egy apró kis csoda volt a napomban.

A héten eddig 2 online és 1 élő gyűlésen voltam. Jó, szeretem, feltölt. Ma pedig felkértek arra, hogy a szombat esti gyűléseket 2 hét múlvától én vezessem. Nem az egómnak esik jól, hanem az embernek, aki ezzel visszaadhat annak a közösségnek, akiktől eddig kapott. Sokat. 

Zs... az én győnyőrű párom.. rengeteget van az eszemben, de most sem volt kattogás vagy rossz érzések. Egyszerűen hiányzik, várom, hogy lássam, megöleljem. A héten posztolt egy képet, mint egy görög istennő olyan volt rajta.. Nem szokásom, de azt a képet lementettem a telefonomra. Néha előveszem.. megcirógatom virtuálisan az arcát. Még egy hét, remélem, és élőben is megtehetem.

És egy zárszó a Felsőbb Erőről- Az AA-ban mindenki a saját felfogása szerinti istenben hisz. Ateista vagyok, számomra a FE nem más, mint apám szellemisége, a neveltetésemből fakadó örökség. Az, hogy felállok a vesztes helyzetekből, hogy tanulok, fejlődök, alkalmazkodom, jól érzem magam a bőrömben. Apámnak 44 éves korában amputálták mind a két lábát térd alatt. Nem adta fel, megtanult újra járni, dolgozni, teljes életet élni. A példaképem, a mentorom a legjobb barátom volt..az Apám.