Ma kerek napra ébredtem, igaz ez csak a ma esti gyűlésen tudatosult bennem, amikor megkérdezték van e valakinek kerek napszáma. Jó érzés volt megosztani a többiekkel, de még jobb érzés volt, hogy láttam olyanokat ma is, akik csak pár hete kerültek be a közösségbe. Visszajöttek és ez fontosabb, mint a napjaim száma. 

Most írhatnám, hogy hosszú hetem volt, de kurvára csak 3 emlékezetes dolog maradt meg bennem.

A kedd, amikor a munkaköröm fizikai hatrait elértem és hullafáradtan, de nem feszülten bezuhantam este az ágyba. Majd jövő héten beszélek a főnökömmel, mit hogyan és mikor alakítsunk át, mert ezt így nem lehet hosszútávon fenttartani. Egyszerűen kinőttük a rendelkezésre álló helyet. Van egy tervem, ötletek, nem csak a nyavajgás, hogy ez így nem jó. Azt hiszem elég higgadtan és határozottan elő is tudom majd adni.

Szerda, halottak napja. Délelőtt egy privát melóm volt, könnyű, becsületes munka egy kis macgyverkedéssel egybekötve :D Mindig is szerettem a kreatív megoldáspkat a javításoknál. Este pedig gyertyagyújtás apám emlékére. Beszéltem hozzá, meséltem neki a józan mélypontomról, megköszöntem, hogy olyan embert nevelt belőlem, aki meg tud küzedni a saját korlátaival, démonjaival ezáltal meg tudom, tudtam találni a lelki békémet. Nem volt bennem fájdalom, elfogadás inkább hogy elment, de még is azt éreztem, hogy akkor is és most is velem ven.
Egész héten béke és nyugalom vett körbe. Igaz az alvással még vannak problémáim, de nem rémálmok gyötörnek, egyszerűen csak nehezen alszom el. Azt hiszem ki kell próbálnom a meditálást.

Péntek.. Zs.. az én gyönyörű Nőm. Együtt töltöttük az estét, sok beszélgetéssel, sok bújással, sok szerelemmel. Jót tett nekünk ez a 3 hét szünet. Nem fogom részletesen ecsetelni, hogy mit ad ő nekem, de az egyike azoknak, akik segítenek megtanulni élni.. Újra élni, érezni, szeretni, örülni az élet szépségeinek. Ezért is szeretem, mert a szépsége nem csak egy csinos külső, a belső értékek az embersége teszi azzá, aki mindig is életem szerelme lesz. 

Boldog vagyok, nyugodt és boldog. Nem miatta, az egész hetemnek, a magamba fektetett munkának, a fejlődésem apró lépéseinek kézzelfogható a gyümölcse.

Ahogy azt már régebben írtam, nem harocolni akarok magammal, nem küzdeni a démonokkal. Ez olyan teátrális és elvonja a figyelmem a lényegről. Hogy elfogadjam és szeressem önmagam olyannak amilyen vagyok. Amilyenné válhatok ha dolgozom magamon.