Azt hiszem a tegnap este maga volt a megtestesült karácsony az életemben. Nem akarok olyan nyálas, filmbe illő idézetekkel jönni, mint a "Karácsony körbevesz" vagy hogy átjárt a szeretet. 

Pedig így volt, és én, aki régebben elzárkóztam a boldogság elől, hagytam, hogy átjárjon annak az érzése, hogy a helyemen vagyok az életemben. Hagytam és szerettem azt a pillanatot, amikor meghatódtam az este folyamán, amikor megölelgettük egymást és éreztem, most valami egyedinek és rendkívülinek vagyok a részese.

Igen, eddig is voltak boldog pillanatok a józanodásomban, de ez más tekintetben volt más és egyedi. Azt hiszem ez az élet rendje, hogy itt is és ott is képes vagyok megtalálni a boldogságomat, a lelki egyensúlyomat. Persze, hogy szerettem volna, ha Zs is velem van, de az életünkben most ilyen a karácsony. Teljes mértékben elfogadom, ettől még boldog vagyok (nagyon boldog - sicc filmes idézet :D) Ő is velem volt,  inspirált és segített, segít ezen az úton, ami idáig vezetett, és visz tovább.

Fantasztikus este volt, barátokkal, társakkal, F és párja is ott voltak, volt nagy családi ölelés, szeretet, sok nevetés, nagy ölelések, öröm/könnyek. Rengeteg süti :D Rozmár vagyok ma is :D

Van egy pici, formálódó csapat, aminek a része vagyok. Négyen alkotjuk aktívan. Szervezkedtünk, beszélgettünk, üzeneteket váltottunk, együtt nevettünk, felépítünk valamit. Igen, alkoholisták vagyunk, de egymásnak és a szeretteinknek olyan emberek, akik küzdenek, nem adják fel és végül révbe érnek. Hazatalálnak.

Vissza az emberségbe, a szeretetbe.

Mert miért zuhanunk a mélybe? Hogy a végén kijussunk a fényre.