Kicsit zúzós hét volt, több tekintetben is próbálgatta az élet a józanodásom és a lelki békém. Összességében jól vettem az akadályokat.

A hetünk Zs-vel nem úgy alakult, ahogy elterveztük, de megoldottuk. A szokásos, összebújós randikat kiváltottuk kávézással, közös vásárlással, hogy egy picit együtt tudjunk lenni. Igen ilyen az életünk, de itt vagyunk egymásnak. Miivel jövő héten szabin leszek, ezért több időt tudunk majd együtt tölteni. Ilyen az életünk, ha nem is könnyen, de vettem / vettük az akadályokat a héten.

Szerdán megtudtam, hogy meghalt egy régi ismerősöm, aki tudom, hogy társam is volt. Megérintett a halála, pedig régen beszéltünk. Este egyből gyűlésre mentem, mert tudtam, hogy ha kimondom az érzéseimet, akkor az segít. Nem vártam reakciókat, együttérzést. Csak kimondtam. A legtöbb esetben csak azért mondom ki ami foglalkoztat, mert abban a pillanatban súlyát veszti, elenyészik. 
Előtte F-fel mentünk egy közös munkát felmérni, a kocsiban beszélgettünk és feltette nekem azt a kérdést, hogy milyen szerintem egy normális párkapcsolat. Nem tudom - feleltem. Nem tudom, mert, amikor házsok voltunk én aktív voltam, és a józanodásom alatt pedig Zs-vel vagyok. Szeretem az életünket, elfogadom, hogy a legtöbbet hozzuk ki a lehetőségeinkből, de akkor sem egy normális kapcsolat, amiben élünk. Mondjuk F-nek az is jól esett, hogy beszélhetett nekem erről.

Ebben a hónapban nagyon megtoltam a céges dolgokat, brillíroztam. Majd péntek este kicsit elfilóztam rajta, hogy megérte? Persze plusz pénzt kapok, nem is keveset, de túlhajszoltam magam. Jó alkoholista módjára, hogy eltereljem a figyelmem, belevetettem magam olyan szenvedéllyel a munkába, hogy rekordokat döntögettem. bravó Viktor, ügyes vagy, de legközelebb inkább kicsit lazábban veszem. 

Ma viszont nagyon jó érzésekkel jöttem haza este. A  gyűlés előtt ketten is odajöttek, hogy honi csoportnak szeretnék választani a gyűlésünket. Maga a gyűlés is nagyon jó volt, elememben voltam, jó megosztások voltak. Kaptam egy újabb szponzori felkérést is, amit kedvesen, de nem fogadtam el.
Viszont a csoportunk egyik tagja mondta, hogy iszonyatos sóvárgás van rajta. Izgett - mozgott, láttam, hogy nincs jól. Gyűlés után elkaptam és kérdeztem tőle, hogy incs kedve kajálni egyet? Habozott, mondta pénz sincs nála, mondtam semmi baj öcsém, meghívlak egy haburgerre. Ebből lett egy kis baráti összejövetel, öten mentünk el gyrosozni a Nyugatihoz. Jót beszélgettünk, láttam rajta, hogy megkönnyebbül, feloldódik. Nekem is jó érzés volt. Nem az, hogy segíthettem, hanem, hogy ott vagyok barátokkal, közösségben. Feltöltött.

Jövő héten szabadságon leszek, jó lesz, kell, szükségem van rá. Űgy érzem szép hetem / hetünk lesz.