Ambivalens érzések vannak bennem. Egyrészt az életemben helleyl közzel rendben vannak a dolgok. A munka rendeződni látszik, keresünk nagyobb üzletet, hétfőn jön valaki interjúra, hogy segtsen a napi munkában. Sokat beszélgettem a héten is társakkal, privát munka is van bőven.

Mégis úgy érzem valahogy nem találom a helyem. Nem tudok igazán kikapcsolódni, pihenni. A héten többször is rosszul aludtam, hülyeségeket álmodva felriadtam az éjszaka közepén. Lehet a sport segítene. Azt hiszem hétfőn veszek egy futócipőt és elmegyek futni, hátha kikapcsol, kimerít annyira, hogy nyugodtan teljen az éjszaka.

Zs-vel is rendben van minden, de kevés időt tudunk együtt tölteni. Megfeszítenek az időkapuk. Tudom és tisztában vagyok vele, hogy ez nem rajtunk múlik. Megteszünk mind a ketten mindent, hogy az együtt töltött percek, órák minőségi időt adjanak mind a kettőnk számára. Mégis kevésnek élem meg. Tudom, hogy ez normális érzés, ez nem az alkoholizmusomból fakad, és azért erősödött fel bennem ez mert nyugodtabb vagyok az utamon. Furcsa kettősség valljuk be :D

De kezelem, járok gyűlésekre, teszek a magány érzete ellen, beszélgetek társakkal. Tegnap délután egy mini csapatépítő pizzázást is szerveztem a többiekkel. Jó volt, kikapcsolt, sokat nevettünk. Utána gyűlés, én tartottam a bevezetőt, arról a témáról, amiről majd nagyobb publikum előtt is fogok beszélni. Jó volt, jól sikerül, persze izgultam, de tudtam hogyan és mit akarok elmondani az utamról. Kéredeztem utána idősebb társakat, hogy milyen volt, azt a választ kaptam, hogy őszinte és hiteles. Ez jól esett.

Ma a teljes pihenést választottam. Kacérkodtam a gondolattal, hogy elmegyek délután gyűlésre, de tisztában vagyok azzal, hogy a rossz érzéseimnek, a nyugtalanságomnak az egyik fő indikátora a kimerültség. Nyugton maradok hát és próbálom megélni, hogy vasárnap semmi dolgom nincs. 

A héten betölltöttem a 2 év 8 hónapot.. lassan itt az 1000 nap is, pont szombatra fog esni.