Annyi mindennel foglalkoztam mostanában, hogy a legfontosabb emberre nem maradt időm. Magamra. Túlhajtottam magam akár a munkában, akár az AA közösségben. Ezerfelé ment szét a figyelmem. Ezért most egy picit visszább vonulok, magammal foglalkozom. Mert ha én rendben vagyok, akkor a környezetem is. 

Az, hogy ez a túlterheltség pedig a magánéletem rovására megy nagyon nem jó. Nem tudok ellazulni, kikapcsolni, élvezni azt, hogy boldog lehetek, lehetnék. Felszabadult, mosolygós, nyitott. Nem vagyok teljesen ott lélekben azzal a nővel, akit szeretek. A boldogságom záloga a kipihentség és a lelki egyensúly.

Hiányzom önmagamnak.

Most van itt az ideje, hogy kedvesen, de visszahúzódjak. Nem, nem szakítom meg az emberi kapcsolataimat, nem zárkózom be. De szelektálom kivel és hogyan töltöm az időm, mert elaprózódtam. És ez most a magánéletemre terhelődött rá.