Tök jó napom volt, pedig bent annyi munka várt, hogy csak 11-kor tudtam meginni a reggeli kv-m, 2 részletben :D Cigizni sem volt időm, egymásnak adták a kilincset a vásárlók. Pörgünk, a főnököm, külön kiemelte telefonba, hogy haza se jön szabadságról, mert látja nélküle is megy a biznisz :D Mondtam neki röhögva, hogy ne basszon ki velem, így is leszopom magam a sok munkától.

Közben F is hívott, hogy befejezte a kanapét, nem kell kimennem. Megköszöntem és mondtam, hogy viszek neki csokit. Erre.. de hát tudod, hogy nem szeretem :D Végül is 24 éve ismerjük egymást, honnan tudnám?!? :) És különben is, ki az aki nem szereti a csokit? :D

Szóval pörögtem bent, hazajöttem és B-vel megbeszéltük, hogy ellmeyünk este gyűlésre, oda, ahol 1 évvel ezelőtt a terápiát kezdte. Fura, mert sosem voltam még ott. A társak 95%-a terápián vesz ott részt, 1 vagy 2 hónapos józanodók, maximum. Amikor odaértünk kiderült, hogy egy régi barátom vezeti, aki annyira megörült nekem, hogy felkért, tartsak egy bevezetőt. Azt hiszem életem egyik legjobb bevezetője lett. Nem azért, mert akkora király vagyok, hanem, mert ott ült kb. 50 terápiás és segíteni szerettem volna nekik a saját kezdeti botladozásom, felépülésem elmesélésével. Őszinte voltam, néha káromkodva, de teljesen nyíltan beszéltem arról, hogy ez egy rögös út, de nekem megérte. A végén megtapsoltak. Én pedig meghatódtam, hogy lám, lám mennyire.. és húúú, meg ha... Hazafelé B elmondta, hogy itt minden bevezetőt meg szoktak tapsolni. Szakadtunka  röhögéstől, mert ugye kellő öniróniával éreztem át ezt :D Egyébként a bevezetőmben meséltem, hogy anyám azt mondta szeretlek.

Úgyhogy ma amikor hazaértem, felhívtam anyut és elmeséltem neki ezt. A terápiás bevezetőt és azt is, hogy ez mennyire jól esett akkor. Vagy 10 percet beszélgettünk, nevetgélve még. Nagyon jó volt.

Gyűlés után B-vel elmentünk együtt a Lidlbe vásárolni, meg dumáltunk egy jó nagyot.

Szóval szuper napom volt és az elejétől a végéig csak szép és jó dolgok történtek velem.