Az első két napot teljes mértékben pihenéssel töltöttem, csak hétfőn mentünk el B-vel gyűlésre. Rám fért a pihenés, illetve a lakás rendbetétele. Alaposan és normálisan kitakarítottam, azóta mindig csak szinten kell tartanom. Jó úgy haza jönni, hogy rend van, otthonosabb és pihentetőbb így.

És kell is a nyugtató légkör, mert a 3 munkanap elég durvára sikeredett. Konkrétan ki se látszottam a munkából, borbélyhoz is csak csütörtökön délelőtt jutottam el. Ezt leszámítva vagy a cégnél volt bolondokháza, vagy a privát munkákat kellett megtolni, hogy haladjunk velük.

Illetve szerdán kaptam egy érdekes hírt. P a főnököm felhívott. Adoptációban gondolkodnak már évek óta és úgy tűnik, hogy most élesre fordult a helyzet. Mivel újszülöttet fogadnak majd örökbe (ez nagyon nemes dolog) így valószínűleg kevesebbet lesz bent majd a cégnél. Bevallom, hogy először fogtam a fejemet (persze örültem neki), mert eddig is rengeteg volt a munka, ha P kiesik, vagy csak részlegesen van bent, akkor... Majd délutánra kicsit átgondoltam a dolgokat és azt a lehetőséget kezdtem el mérlegelni, hogy hosszútávon ez jó nekem. Mert ha magasabbra pozícionálom magam a cégnél, akkor az több felelősséggel, fizetéssel is jár. Illetve a későbbiekben nem nekem kell pakolnom, hanem majd felveszünk valakit. Szóval jó lesz ez így. :) 

Szerda este még elmentem gyűlésre, mert éreztem, hogy a sok munka miatt kicsit kezdek megfeszülni, ilyenkor jobb ha elmegyek. Voltak barátok, egy rettenetesen unalmas bevezető, de ott lehettem, felépülhettem és ez számított/számít csak. Hogy van lehetőségem tenni a felébredő feszültség ellen.

Csütörtök este, munka után még oktattam is. Tudom, hogy ez túlvállalásnak tűnhet, de ez pont kikapcsol és feltölt. Főleg, ha a kedves padavanom, elmeséli,  hogy mennyire jó érzés, hogy most már mindent rögzít a rendszerben és nyugodtabb, mert jobban átlátja az egészet. Erre elkezdtem röhögni, rám néz és vigyorogva mondja, hogy tudja, hogy erről beszélek 1 éve, de végre neki is megérkezett :D Most úgy érzem, hogy megint sínen vannak a céges dolgai, kellett neki mind a pihenés, mind a visszajelzéseim.

És egy vicces téma a blog végére :D

Valamelyik reggel, a Blaha Lidl-ben vásároltam és a pénztárnál állva néztem a repontba palackokat dobáló brigádot.. Basszus Kusturica sírva könyörgött volna ilyen arcokért a Macskajajjban. Finoman szólva is érdekes, kultúrális tapasztalás volt. A zokni szandál kombó alap, pödört bajusz is.. 

Ma szülinap lesz este, 4 éves, B lassan jön, menetközben megfejtjük az élet és a felépülés nagy kérdéseit, jó, hogy van egy új barátom. Szokatlan, de azért jó érzés.

Igen, húzós napok voltak, de szerettem illetve elfogadtam. Ha kellett gyűlésre mentem, ha kellett pihentem. ma, 1147 napja vagyok felépülő, bár hosszú hét volt de végül is csak mosolygósra sikeredett.