ez a hét pont olyan kibaszott brutális volt, mint az előző. Ezen nincs mit szépíteni. Az előző hétvégén dolgoztam, majd most hétfőn is, kedden is és szerdán is munka után. Majd szállítás és szerelés. Az volt az a pillanat, amikor az ügyfél fizetett, de már nem tudtam élvezni a munka gyümölcsét. Ráadásul azt vártam, hogy kedden már jön a kis segítségem és legalább a céges dolgok gördülékenyebbek lesznek. De betettek neki déltől egy órát, vagyis jött, de a csúcsidőszakban már nem tudott maradni.

Persze visszafojtottam az indulatomat és tettem a dolgomat. Szinte egész héten ez volt. Összeszorított fogakkal előre, gyűlésekre nem jutottam el, ma volt az első alkalom, hogy el tudtam menni. Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam aludni.

Éreztem, hogy a falak megint kezdenek rám omlani, ivásvágyam nem volt, de dekoncentrált és ingerült voltam, kialvatlan, és bent is hibáztam pár dologban. Nem volt vészes, nem vont lebaszást maga után, engem zavart.

Viszont ezt az egész elemi erejű káoszt ellensúlyozták és oldották az emberi kapcsolataim. B-vel nagyon sokat beszélgettem, írásban is, telefonon is. F rengeteget segített a munkában. Zs pedig rámírt, és találkoztunk egyik reggel munka előtt, hozott sütit (szeretem amiket süt:)), megölelgetett, beszélgetett velem. A normális világot mutatta meg ezzel egésszel. Ez nekem olyan volt, mint egy viszonyítási pont..
Nagyon hálás vagyok nekik, kikapcsoltak abból az őrületből és összevisszaságból, ami bennem volt és körbe vett. Hálás vagyok nekik és magamnak is. Persze délután, hazafelé sokkal ömlengősebben fogalmaztam meg magamban ezt a részt :D De fáradt vagyok és egy hihetetlen szar gyűlés van a hátam mögött. Konkrétan majdnem kijöttem. De legalább, ameddig ezen puffogtam magamban elillant a bennem lévő nyűgösség, és most már csak a fáradtság maradt. Nem rsézletezném miért fogalmazódott meg bennem kritika. Nem érdekes. 

A lényeg, hogy most hétvége jön, egy hangyafasznyi munkával s sok pihenéssel.