Amikor leírtam tegnap előtt, hogy vannak elbaszott napok, akkor még nem gondoltam, hogy a tegnapi napom fényében az egy könnyebb nap volt. Tegnap egymást érték üzletileg azok a dolgokat, amik megfeszítettek. Teljesen kialvatlan voltam, dekoncentrált. A feszültség olyan szintre lépett bennem, hogy P előtt basztam rá egy vevőre a telefont, mielőtt kirobbant volna belőlem, hogy a kurva anyád. Mondtam neki, hogy sorry, de ez nem jellemző rám.

Voltunk az új helyen is, sehogy se állnak, az október 1-i nyitás egyre távolibb álomnak tűnik. Utána oktattam, majd gyűlésre mentem este. Itt egy idősebb társammal beszélgettem, látta, hogy nagyon nem vagyok jó passzban, ma reggel fel is hívott, hogy minen ok e. Egyébként a barátaim, társak, akik látták, hogy kezdek egyre jobba elmerülni a mocsárban, hívtak, kérdezték hogy vagyok. F-fel és B-vel beszéltem arról, hogy jelezzem a főnökömnek, hogy ezt így nem tudom tartani. Ez a szint már veszélyzeteti a felépülésemet.

Ma beszéltem is vele. Elmondtam, hogy felépülő vagyok (gyanította, hisz érintőlegesen beszéltünk erről, de sosem lett konkrétan kimondva). Elmondtam neki, hogy ezen a héten minden reggel szorongással bredek, gyomorgörcsöm van, hányás, hányinger vegyesen. nem tudok aludni a stressz miatt. A segítségét kértem. Kedves, normális és megértő volt. Megbeszéltük, hogy hetente egyszer menjek el masszázsra, a cég fizeti. A kis segítségemet akkor hívom be pakolni, segíteni, amikor csak jónak látom. Az adminisztrációból is adjak le. Illetve elvileg jövő pénteken lesz egy szabad napom.

Egyébként kurva nehéz valaki elé odaállni, főleg ha a munkáltatód, hogy bocsi Viktor vagyok alkoholista. Nem szégyen volt bennem, hiszen ez egy betegség, és küzdök ellene. De az emberek fejében az alkoholista lop, csal hazudik, megbízhatatlan. Én pedig ugye pénzeket kezelek, a céget képviselem stb. Igen jó volt a kimenetel, de akkor is kellett vennem egy nagy levegőt. De a végér e megkönnyebbültem. P is mondta, hogy ne feszüljek rá, ha el van baszva valami akkor el van baszva, majd kijavítjuk.

A hétvégét is próbálom úgy alakítani, hogy pihenni tudjak, nem tudom, hogy sikerül. Van egy temetés, amire anyámat el kellene kísérnem, egy AA pimknik, amihez most semmi kedvem, este gyűlés, vasárnap szponzor és gyűlés. Megint sehol sem vagyok benne én. ÉS a pihenésem.

Nem tudom.. egyenlőre használom azokat az eszközöket, amik vannak, a barátokat, akiket fel tudok hívni, és gyűlésre is megyek.

Ma ennyit tudtam tenni a lelki békém érdekében.