Most nagyon egyszerű gondolatok, érzések fognak következni, ugyanis mocsok fáradt vagyok.
Ennek oka nem az, hogy hajnali 4-kor keltem, mert kivittem Zs-t és a barátnőjét a reptérre. Azt hiszem a mai napomnak az volt az egyik legemberibb pillanata. Nem fogom bizonygatni, hogy ez egy önzetlen emberi gesztus volt a részemről, de nem is azért tettem, hogy mindenáron lássam. Az igazság valahol a kettő között van. Emberi volt, kedves és azt hiszem ez a működésem része. Zizi volt, izgult álmos volt, vettem reggelit, hiszen Viktor az Viktor, amit persze nem kért. Jót nevettem ezen, meg azon is, hogy a csokit, amit kedvességnek szántam úgy kellett rátukmálnom.
Miért ítam le ezt? Azért mert 1200 nappal az indulás óta eljutottam oda, hogy ezen nem durciztam be, nem vettem zokon, nevettem a helyzeten, jó volt, vidám és kedves pillanat.
Utána behúztam a céghez és pakoltunk. Kibaszott sokmindent az emeletről a pincébe, hárman csináltuk a munkás srácokkal, 1 óra volt 3 embernek. P persze megígérte, hogy jön és segít.. de hát valahogy nem ért oda időben. Utána egész nap pakoltam, a kis segítségem lebetegedett, a munka meg ömlik ránk. Fáradok, fizikailag, mentálisan még tartom magam. Persze nem könnyíti meg a helyzetet, hogy kosz van, száll a por, közben újabb és újabb ügyfelek jönnek vásárolni, P morog, hogy miért nem takarom le a mintákat, ameddig vésik a falat.
Azért csillagom, mert egyszer csak elkezdték vésni azt a kibaszott falat, miközben voltak nálam. Azért mert ez a szájbabaszott felújítás csúszik és azért mert nem kellett volna átköltöznünk ameddig nem fejezték be. Persze nem mondtam, persze régebben beleálltam volna ebbe a helyzetbe is. Inkább felhívtam B-t, neki morogtam. De majd holnap új nap lesz, beveszek egy adag leszarom tablettát és ennyi.
Tudom könnyű ezt így kijelenteni. De ezzel az alapgondolattal futok neki a reggelnek. Igaz nem kapkodom el a bemenetelt. Normál esetben bemennék előbb, de a mai események tükrében egy lófaszt fogom én pluszba odatenni magam. Múlthéten már mondtam P-nek, hogy figyeljen oda egy kicsit a stílusára. Most egyszerűen csak elkezdem csak a kötelezőt beletenni, a plusz egyenlőre elmarad.
És mindezeket ma elmondtam volna gyűlésen is, ha nem estig oktattam volna. Na de itt a blog, lehet vekengeni :D
Mindezen puffogás ellenére a fáradtság nem hozta magával sem az agressziót, sem a feszültséget. Inkább csak tényszerűen élem meg ezeket a negatív dolgokat, tudom, hogy normális emberi érzéseket vált ki belőlem és azt hiszem viszonylag jól is kezelem a külvilág felé ezeket.
Szóval ezt hozta ez az út, ezt kaptam 1200 nappal a mélypont után. Valós emberi érzéseket.
