Hétfő reggel megint szorongással ébredtem. Tudtam, hogy ez az állapot nem fenttatrtható. Szóval bevettem a leszarom tablettát és bementem dolgozni. Ez annyira jól sikerült, hogy azt a sok bolondot, akit a cégehz személyesen vagy telefonon odasodort az élet, sztoikus nyugalommal kezeltem, kedvesen, de határozottan, nem reagáltam többek közt a "remélem tönkremennek" kifejezésre sem :D Bolondok mindig is voltak és lesznek, teljesen felsleges lemenni a szintjükre.

Aznap történt, hogy P-vel végre tudtam beszélni. Pontosabban jött az ötleteivel, hogyan keressen több pénzt a cég. Én meg kifejtettem, hogy ez nagyságrendekkel több munkával jár, mire azt válaszolta, hogy legfeljebb túlórában bent maradtok. Én meg erre csípőből annyit mondtam, hogy ne haragudj de nem fogok túlórázni. Ameddig nincs fűtés meg pláne nem. Nem voltam pimasz, egyszerűen csak meghúztam egy határt. Illetve többet is az ötlete kapcsán, de ezek szakmai dolgok, nem unatatom ezzel a kedves olvasót. Másnap sikerült a szabadságomról is beszélni. 18 napom van még bent, ha levesszük a két ünnep közti részt akkor is sok. Úgyhogy december 5-től 5 napig nem dolgozom :D

A dolog szépséghibája, hogy a karácsonyi vásárt december 7-re időzítettem :D de azt az egy szombati napot ki lehet bírni, meg ez szerintem fontos, hogy ismetrséget építsünk. Ikeás süti, meleg tea, karácsonyi hangulat. Na jó karácsonyos marika nem fog szólni a laptopomról :D Érdekes, hogy amióta felépülök, kezdem megszeretni a karácsonyt.

Határhúzás magammal szemben is volt, mert megint kezdtem túlfeszíteni magamat. Így leredukáltam azokra a találkozókra, emberekre most az időmet, akik valóban fontosak az életemben. Így lett egy szabad napom a hétvégén, mivel ma csak pihentem, ettem, rendet raktam és játszottam. Meg B-vel beszéltem hosszasan telefonon.

Voltam két gyűlésen, segítettem másoknak, Á-val, F-fel, Zs-vel és barátokkal találkoztam, szóval nem zárkóztam be, csek meghúztam egy határt. Ennek az az eredménye, hogy kisimult vagyok, ma nincs meh hangulat. Azt azért nem mondom, hogy várom a hétfőt :D De nincs is bennem semmi szorongás, vagy rossz érzés.

Napközben annyi minden volt még a fejemben, hogy leírom ma este, de elfelejtettem :D Na mindegy. 

Majd máskor, amikor bevillan, ha meg nem akkor nem volt égető, hogy virtálisan papírra vessem.

Egy dolog viszont kristálytisztán ott volt velem a hetemben. Az, hogy vannak emberek, akikkel fontosak vagyunk egymásnak. Akikre számíthatok. Nem csak akkor, amikor baj van, hanem békeidőben is. Egy kis csevej, munka, ölelés. Emberi kapcsolatok. 

És tádám, beugrott, mit akartam :D Na szóval, sosem értettem azokat, akik keseregni járnak az AA-ba. Azokat sem, akik több éves józanodóként azzal bíztatják a fiatalabb társakat, hogy ne aggódj több év után is szar még.
Én nem ezt tapasztalaom a saját utamon. Nagyságrendekkel jobben élek meg helyzeteket, mosolygósabb vagyok és minőségibb az életem. Nekem is vannak rossz napjaim, meg szar helyzetek az életemben, de nem keseregni járok a közösségbe, hanem felépülni. Mert hiszek abban, hogy így lehet tovább adni azt a tapasztalatot, tudást, ami a fiatalabbaknak segít... és nekem is.