Nagyon sok minden történt ezen a héten. Érzelmileg ki is facsart és kezdetem a végére befordulni. 

Ennek egyszerű oka van, az hogy túlvállaltam magam, illetve  a megfelnivágyás. Pedig senki, de szó szerint senki nem várta vagy várja el ezeket tőlem. Inkább a cigi abbahagyása erősítette fel bennem, ezt. 

Na de lássuk, hogy mik is történtek ezen a héten:

- F nyaukáját most műtötték, szerencsére jól van, majd holnap délután be is megyek hozzá a kórházba.
- Anyu hívott, hogy a szomszéd néni kórházba került, tüdőgyulladással és szívelégtelenséggel, gyerekkorom óta ismerem, szinte a pót anyám / nagymamám volt.
- Zs-vel voltunk orvosnál, szerencsére nincs nagyobb baj, de még folynak a kivizsgálások.
- lelkiismereti gyűlés a honi csoportomnál
- szponzorozás
- baráti találkozók.
- céges tervezés időszaka (ma is 1,5 órát dolgoztam már)

és igen mindenhol meg akartam felelni, ott lenni, a legjobbat nyújtani. Én és én és én. mert akkor fontos vagyok és szerethető, talán nem annyira elbaszott az életem, stb.

Épésszel tudom, hogy viszonylag normális életem van, szeretnek, nem vagyok elhanyagolva, fontos vagyok. Egyszerűen csak a cigi miatti sóvárgásom felerősítette ezt a folyamatot bennem. Ehhez társult hozzá, hogy a héten zömmel 5 előtt felébredtem.

Péntekre már teljesen kivoltam, de magamnak se akartam bevallani, inkább összeszorított foggal, de intéztem a dolgaim. Nem történt semmi katasztrófa, de jobb lett volna ha egyszerűen csak pihenek. Hiszen, rajtam kívűll, senki se várja el, hogy mindig ott legyek és intézzem a dolgokat.

Erre az egyik legjobb visszajelzés és példa:

Tegnap este lelkiismeretin, kedvesen, de kértem a többiek segítségét, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a csoportban. Felhoztam egy példát, bevezető szervezés, amit én oldottam meg megint. Erre A rámnézett és csak annyit mondott, hogy ha esetleg nem azonnal reagálnék, és egy kis időt hagynék, akkor nekik is lenne esélyük megoldani. Teljesen igaza volt, meg is köszöntem neki.
Viszont B-vel meg összemorogtunk lelkiismeretin. Értem az ő indokait is, valóban élesebben fogalmaztam meg a véleményem. Azonban tartom, amit ott elmondtam, de a stílusomra figyelnem kell.  Majd elsimul ez is. Gondolkodtam, hogy írok ma neki, vagy felhívom, de majd jövő héten. Most egy picit jó magammal lenni. Jó a csend.

Este bevezetőt tartok, pont az első lépésről, kedden pedig egy újabb bevezető. Örülök a felkéréseknek, meg nem is. Ki kell zökkennem ebből az állapotból, de pihennék is. De majd csak alakuk valahogy :)