Ma végre túlestem a felmondásomon. Egész héten nyomasztott, de tartottam magam ahhoz a tervhez, amit alaposan átgondoltam. Ugyanis az előző hónap után rekord összegű jutalékom volt bent a cégnél. Mindig mosolyogtam azon, hogy "a csúcson kell abbahagyni". Most megtettem. Ötszörös jutalák, a 2022es árprilis forgalmának a duplája, minden idők legmagasabb forgalmi száma.. sorolhatnám még. Régebben elkapott volna a gépszíj, vitt volna a salses énem, hogy még tovább, magasabbra, többet. Hát igen, nem volt limit, nem voltak korlátok. Mint Ikarus, aztán ugyanaz lett a vége. Régi mondás a szakmában, minél magasabban vagy, annál nagyobbat lehet esni.

Most kiszálltam, azt hiszem a legjobbkor. A tegnapi nap is őskáosz volt. Ahogy egyszer egy Zs által szervezett szemináriumon hallottam: "ennek a cégnek hagyományai vannak, nem folyamatai". Zseniális meglátás és minden tekintetben illik ránk. Tettem, sokszor tettem, javaslatokat, hogyan rendezzük a céges dolgainkat, dolgozzunk szabályok és feladatkörök mentén, de nem történt semmi sem. Nem baj :)

2 év és 8 hónap volt itt. Szerettem, a magam módján leraktam azokat a céges alapokat, amivel fejlődni lehet vagy lehett volna. Azt csináltam amit szeretek. Illetve szerettem. Itt az idő, hogy tovább lépjek.

Bevallom megkönnyebbültem. Simán ment a dolog, kedvesen, de határozottan tértem ki az elől, hogy miért is megyek el. Elmondtam, hogy az elmúlt 5 hónapban többször is jeleztem, hogy ez lesz a vége. Nem személyeskedtem, nem kritizáltam, félretettem az egóm. Normálisan, felnőtt módjára megtettem azt a lépést, ami egy számomra nyugodtabb élet felé vezethet. 

Várom a jövőt, optimista vagyok és nyugodt, legördült rólam egy teher. 
Lassan sietve haladok a józanodásom útján.

Köszönöm nektek, hogy gondoltatok rám, bíztattatok, támogattatok és örültetek a hírnek.

A hétvégén összefutottam pár régi ismerőssel, akikkel nem találkoztam az elmúlt hónapokban. Mindenkitől meghallgattam, hogy mennyire jól nézek ki, árad belőlem a nyugalom, mintha kicseréltek volna :) Bevallom jól esett. Hisz mint tudjuk az Ördög Ügyvédje óta, az ördög kedvenc bűne a hiúság :D 

Na a filmes tudásom csillogtatását félretéve ;-) igen, jól érzem magam a bőrömben. Amióta eldöntöttem, hogy felmondok és túltettem magam a kételyeken, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Tudom, hogy nem lesz kolbászból a kerítés, de várom. Lassan 2 éve és 8 hónapja vagyok a mostani cégnél, szerettem, de már nem élvezem. Szerettem benne, hogy jó volt bemenni dolgozni, hogy vártam az újabb és újabb munkanapokat, a kihívásokat. Azonban elfogadom, hogy ez végetér és lezárul egy korszak. A héten beadom a felmondásom. Előtte megvárom, hogy kifizessenek, de utána lépek.

Sok minden nem történt a héten, leszámítva, hogy a főbérlőm telefonszámot változtatott, amiről elfelejtett értesíteni :D Én meg próbáltam útolérni az elszámolás miatt (nem, nem vagyok hajlandó leírni, hogy végett ;-)) 
Majd nyomozásba kezdtem, mert alapvetően nem tudok róla semmit, csak egy telefonszám volt hozzá. Végül sikerült kiderítenem, felhívnom és nagyot nevetve megbeszélnem vele a helyzetet. 

Most olyan jó minden, a hétvége is szuperül telt, volt benne pihenés, magánélet, gyűlések, főzés, rendrakás, minden ami kikapcsol és feltölt. Kaptam egy felkérést is, hogy vállalok e szponzorálást, de kedvesen tovább irányítottam a fiatalembert. Még nem tartok ott, de jól esett. Megszerettem a közösséget is, tudom, hogy a józanságom miatt megyek gyűlésekre, de értékes embereket ismertem meg. Bár összeköt minket a betegségünk, de mégis inspirálni tudjuk egymást, képesek vagyunk nagyokat nevetni vagy csak meghallgatni a másikat. Van egy remek szponzorom, bár néha úgy érzem ez egy oda vissza szponzorálás, de így van jól. 

Kevesebb mint 2 hónap és megvan a 4 év.. micsoda út :) jöhet az újabb tetoválás ;)

Köszönöm ❤️

Nektek, apámnak és magamnak is.

3 év,10 hónap. 

Nos túl vagyok az első héten. Bővítettük a vállalkozást egy teherautóval, ami hatalmas segítség mind a logisztikában, mind az árubeszerzésben és.. igen, a sitt és törmelékszállításban is :D

Szóval ennek megfelelően ma kurva kemény napunk volt. Szerény becslésem szerint összesen 2,5-3 tonna sittet mozgattunk ma meg, amikor 2 körben elvittük a lerakóhekyre. Továbbá, hogy haladjunk az egyik szobának a gipszkarton bontását is megcsináltuk. Szóval bőven adtunk a fizikai munkának ma. Hazafelé azon röhögtünk, hogy az volt a beetető szöveg, hogy a hétfői terasz bontás lesz a legkeményebb, hát egy faszt :D

De továbbra is jó kedvem, szeretem munka, igaz nehéz, de van benne sikerélmény bőven  és jól tudunk csapatban dolgozni.  Pörgős a meló és megkaptam, hogy szépen dolgozom és jó munkát végzek. Illetve az elszámolás is megvolt. Szóval stimmel minden, várnak vissza kb. 2 hét múlva.

Mindezek ellenére van bennem egy kis félsz. Az eszem tudja, hogy a mostai helyemről el kell jönnöm. Semmi motivávió és fejlődni sem fogok már itt. Vár az új, amit bírok is, szeretek is és minden tekintetben jobb. Még is nehéz a megszokott szart otthagyni. Annyira nem foglalkoztatott ma, de elmentem egy gyűlésre és ott beszéltem erről. Egyszerűen csak azért, hogy ne cipeljem magammal. Jobb is lett és meg is erősített a döntésem helyességében.

Szóval kalandra fel :)

Más...

Május másodika van. Napra pontosan egy évvel ezelőtt töltöttük párként az utolső délutánunkat együtt Zs-vel. Szép volt. Nem akarok sokat lamentálni ezen, sokminden változott az életünkben, több munka, nagyobb felelősség stb. De még mindig bennem van, hogy mennyire szeretem, akármikor találkozunk ránézek és látom benne mind emberileg, mind nőként, hogy miért érzem ő életem szerelme. Persze ezt nem mindig mutatom ki, vagy legalább is azt hiszem nem mutatom ki :D
Nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy "normálisan" viselkedjek. Persze kinek mi a normális.. ;) De ezek nagyon is jó dolgok az életemben, mert mind mind erősebbé tesznek, tanítanak a valós életre, az apró de szép pillanatok értékelésére. Cseppnyi szomorúság sincs bennem, de foglalkoztatott az az érzés. És ez az egyik legjobb felület, hogy könnytsek a lelkemen, holnap újra gyűlés, jövő héten meg szponzor.

Persze hangzatosan írhatnám, hogy lakásfelújás, de a tényen nem változtat. Kemény fizikai munka volt ma, igaz csak 3 órán keresztül. Bontás, sitt szállítás, lépcsőzés, mivel az első emeleten voltunk. 

Bevallom őszintén pici félsz volt bennem. Mi van ha.. és itt mindenkinek a fantáziájára bízom, mivel szórakoztat egy függő agya ilyenkor :D A legnagyobb félelmem talán az volt, hogy nem bírom és akkor egyenlőre nem tudok váltani. Már pedig minimális időt szeretnék csak a cégnél tölteni a mostani munkahelyemen. Láss csodát, jól bírtam fizikailag is, mentálisan is. Sőt... feltöltött.. rég volt ilyen sikerem munkában, nem azért mert megdícsértek és nem is a pénz miatt, hanem hagytak dolgozni, normálisan. A végén pedig szépen és jól sikerült minden.

Fáradt vagyok, de jó kedvű. Várom a holnapot, az újabb munkát. 5 hónapra vesznek ide fel mondjuk 5 hónap alatt konkrétan az ez évi fizetésemmel számolva 1 éves bért fogok keresni.. valahol ez szégyen. De erről ennyit.

Továbbra is tartom, hogy nem a különbségeket keresem, hanem annak örülök, hogy mennyi lehetőségem van.

ma rekord értékben adtam el a cégnél. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan nap, amikor az átlag napi forgalom tízszeresét értékesítettük volna, és ebből volt egy 2M Ft-os ügyfél is.

A főnököm összesen ennyit fűzött hozzá záráskor: szép napunk volt.

Köszönöm ennek az útnak, hogy alapvetően leszarom, mit mond. Az ő dolga. Ez az eset is csak megerősített abban, hogy nincs itt már dolgom. Nem kezdek hosszas eszmefuttatásba arról, hogy egy jó salsest meg kell becsülni. Aki ebben a szakmában jó vagy rendelkezik józan paraszti ésszel, az úgy is tudja miről beszélek. 

Felesleges lenne a vekengés, vagy a szócséplés. Fontosabb az, hogy ezt könnyen és egyszerűen el tudtam most délután engedni. A biztonság kedvéért elmentem még egy gyűlésre, volt 24 órás, szóval segítettem neki, és kisímultan futok neki a hétvégének. Jól érzem magam, várom a jövő hetet, ahol megmérettetem magam a lakásfelújítás területén és ha megy, akkor váltok. Szóval.. nem azzal vagyok el, hogy fasz a   főnököm, és nem dícsér, inkább élvezem, hogy mennyi lehetőségem van az életben, hogy úgy éljek, ahogy az nekem jó.

Ez a 4 nap valami hehtetlenül jól esett. Az a rengeteg alvás, pihenés amit megengedtem magamnak pedig nagyon hiányzott már. Voltam gyűlésen is, séáltam egy nagyot a Margit szigeten, aludtam, főztem sonkát. Ma pedig elmentem futni újra, és elég jól is sikerült. Igaz, hogy csak 2 km, de nem akartam túltolni elsőre, meg őszintén, nem is tudtam volna :D Ez a táv pont jó újrakezdéshez. Régebben mindig este futottam, most megpróbálom majd a reggeli, nap indítót. Ha megy jó, ha nem, akkor még este be tudom fejezni.

Azért is volt jó ez a 4 nap, mert egy kicsit ki tudtam szakadni a munka világából. Igaz, amióta megvan a megoldás merre, hova megyek tovább, azóta nyugodtabb vagyok és vágom a centit. De azért sok van bent. Becsülettel igyekszem elvégezni a feladataimat, de érzem magamon, hogy ez inkább már a kötelességtudatom és a lelkiismeretem miatt van. A lelkesedés már nincs meg bennem. 

Fun fact, ahogy Sheldon mondaná, hogy a főnököm most kezdte el lefrissíteni azoknak az üzletágaknak a terméjeit, árait, amiket én januárban javasoltam. Az ő csodafegyveréről meg nincs szó, csak mély hallgatás. Szeretném leszögezni, hogy nincs bennem kárörvendés, vagy harag, vagy sértettség. Az olyan kicsinyes dolog lenne. Drukkolok neki, hogy a cég jól menjen, nélkülem is.

Eljutottam már arra a lelki béke állapotra, hogy nem kívánok másnak rosszat, és nem futnak át a fejemen olyan gondolatok, hogy haha majd jól megtudja milyen nélkülem a cég. Nem egyfelé vezet az utunk, akkor pedig nem kell erőltetni. Az, hogy nem megy most olyan fényesen nem az én kudarcom. Eddig tartott, előttem pedig rengeteg új lehetőség sorakozik.

Szokásommá vált, hogy hetente egyszer beülök a templomba meditálni. Feltölt, de most a Margit sziget is feltöltött. Szép a tavasz, a virágok, a természet ébredezése. Szeretem érzések vannak bennem, mosoly, nyugalom, pihentség. 

Bár lassan 3 éve és 9 hónapja vagyok tiszta, még is úgy érzem, hogy a legnagyobb kihívást az őszinte emberi kommunikáció jelenti az életemben. Az a típusú, amiben érzések is vannak. Ugyanis nem mindig érzékelem helyesen a valóságot. Nem tudom ez jó vagy rossz, helyes, helytelen. Persze ez így nagyon ki van sarkítva. Igenis van egy csomó tapasztalatom, de még is.. 

bassza meg, amikor az ölembe vettem a laptopot, annyira kristály tisztán megvoltak, a szavak és a kifejezések a fejemben. Nem nagy szavakkal akartam dobálózni és nem is vezekelni akartam (az elmúlt egy héten többször is nehezen fejeztem ki az érzéseimet) egyszerűen csak kiírni magamból azt az eszmefuttatást, ami most este bennem volt.  Arról, hogy hogyan élem meg a valóságot, vagy azt az alternatív valóságot, ami a fejemben vagy az érzéseimben kerekedik. Szeretném jól leírni, de most sem érzem igazán, hogy át tudom adni, ami foglalkoztat. Zavar, hogy én aki az üzleti életben penge módjára értékesítek, képtelen vagyok valakivel, aki fontos, normális beszélgetést folytatni. Erről írni meg végképp kuszán tudok csak :D Faszom..   

Szombaton F-fel nem találtam meg a közös hangot, tegnap meg Zs-vel. Nagyon akartam mind a kettőjüknél, de nem ment. Annyi tapasztalatom már van, hogy itt is, ott is kiléptem a beszélgetésből, mielőtt bekapcsolt volna az ego és duzzogok / megsértődök, / túlagyalom, stb. Áldom a sorsom, hogy hallottam anno egy idősebb társat arról mesélni, hogy ilyenkor elvonul, elengedi a dolgokat és utána hálát ad az istennek, hogy se magának, se másnak nem ártott. 

Nos ezt a bevezetőt 2 éve hallottam, mostanában jutott el az agyamig :D Hiába jó munkához idő kell.

Így visszagondolva mind a két esetben tudom, hogy mik voltak a mozgatórugók. Ott van generálisan a munkahelyi probléma csomag, ami megfeszít és gyomorgörcsöm van minden vasárnap este, hogy egy újabb hét kezdődik. Nagyon rég nem érintett meg ennyire egy ilyen szitu. A régi életemre emlékeztet, amit igyekeztem feszültség tekintetében is magam mögött hagyni. Nem ragozom túl, de kurvára örültem, amikor itt elhelyezkedtem, mert szerettem a céget és a munkám, ez most eltűnt és már nem is jön vissza. 

F-nél benne volt a nyűgösségemben, hogy megint beosztotta az időmet, Zs-nél pedig... hogy kezembe akadt pár napja egy kézzel írt levele, ami rendrakás közben esett ki az irataim közül. Elolvastam, meghatódtam, de nem foglalkoztam vele. Mondjuk jobb lett volna, mert akkor nem a tudatalattimra marad, azt meg tudom, milyen kis görény :D Csak 1 napomba telt visszafejteni...

Tudom, hogy ők ezt megértik és az összképet nézik velem kapcsolatban. Nincs bennem önvád, vagy rossz érzés, nem is érzem úgy hogy olyan szavakkal kellene feléjük nyitnom, hogy sajnálom. Egyszerűen csak ki akartam írni magamból, mert ezen a héten nem lesz szponzorozás és telefonon se tudtunk eddig normálisan beszélni, talán holnap. 

Hiszek abban, hogy ha kiadom magamból a gondolataimat, akár itt, akár gyűléseken vagy G-nek, akkor nyugodtabb a lelkem.

Nem szándékozom coelho-i magasságokba emelni a blogot, de ez a gondolat ma nagyon bennem van:

Az életben az igazán fontos dolgok, a szeretteinkkel töltött idő, az élmények sokasága , az utazás és a kaland. 

Nem a köcsögök az utcán vagy a munkahelyünkön.

Kapcsolj ki, pihenj és ne hagyd hogy olyan emberek vegyék el az idődet az igazán fontos dolgoktól, akit mit sem érnek. 

Szerdán beszéltem a főnökömmel, hogyan tovább. Amikor január elején leültünk, akkor eszközöket kértem, amivel pénzt kereshetek a cégnek, és magamnak is. Akkor voltak ígéretek. Most, közel 3 hónappal később, semmi nem valósult meg ezekből. 
Szóval higgadtan, de határozottan elmondtam, hogy ez nekem több szempontból sem jó. Megértette, megköszönte az őszinteségem, de továbbra sem tudott semmi konkrétat mondani.
Én pedig jeleztem, hogy 3 hónap, és állást kezdek keresni. Nem fenyegetőztem, csak elmondtam.

Természetesen 3 hónapig nem fogok várni, megteszem a megfelelő előkészületeket. 
Pl.: beszéltem egy ismerősömmel, Pandorfban (nem a világ végén) Obiban, barkácsosztály, napi 8 óra, nettó 2000 Eur. Persze kell német nyelvtudás, meg sok a tisztázandó kérdés is.

De ez is egy lehetőség és nincs a világ végén. A másik dolog, hogy az itthoni, politikai történések függvényében, egyre kilátástalanabbnak érzem a helyzetet, ahogy írtam is már erről. 

Meglátjuk.. addig gyűjtöm a pénzt, edzek, napi rendszerességgel, dolgozom magamon lelkileg és minden nap németül tanulok. Bárhova is jutok a vilégban, egy pici német és angol tudással már könnyebb lesz. Ahhoz meg még fiatal vagyok, hogy benne ragadjak egy ilyen szarban.

A héten 2 bevezetőt is tartottam. Pénteken a 3. hagyományról, azaz a tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya, tegnap pedig arról, hogy mit jelent egy jó szponzor az én életemben.

A pénteki nagyon jól sikerült, többen, régi társak is odajöttek, megköszönték. G, a szponzorom is ott volt, beszélgettünk. Kedvelem, sokat ad a felépülésemhez a személye és a tudása. Pl.: sose gondoltam volna, hogy AA irodalmat olvasgatok vasárnap, rendszeresen, ahelyett, hogy PS-eznék :D

A végére pedig egy nagyon érdekes (jó értelemben véve) élmény.
A cégnél, veünk szemben vagy egy templom. Többször gondolkodtam, hogy bekukkantok, nagyon szimpatikus, hogy mindig nyitva van a kapuja, jelezve, bárki, bármikor betérhet. 
Pénteken, munka után bementem és 15 percig ültem a csendben, élveztem a lelki békém, beszéltem apuhoz, sírtam is egy kicsit, mert átjárt a hiánya. Írhatnám, hogy fura élmény volt, de számomra ott, abban a pillanatban a spirituális élmény az volt, hogy 15 percel később, lelkileg békésen, megnyugodva léptem ki a napfénybe és élveztem a tavaszi időt.