Ma este voltam gyűlésen, megosztottam az érzéseim, jó volt. Egyébként is jól voltam,ez inkább prevenciós jelleggel kellett. Vagyis nem kellett,jól esett. Főleg úgy, hogy a kis csipet csapatunkból szinte mindenki ott volt. Bandáztunk egyet előtte is, utána is és sokat nevettünk. Nagyon szeretem ezeket az embereket. Nem azért mert a sorstársaim, hanem mert velük is kezd egy normális, emberi kapcsolatom kialakulni. 

Beszéltem ma a főbérlőmmel, jövőre lesz légkondim a lakásban ☺️ annyira cuki ez a hölgy, mondtam neki, hogy nagyon meleg van erre kapásból megköszönte és mondta hogy akkor elkezd gyűjteni. Erre mondtam, hogy beszéljük meg, mert beszállok a költségekbe. Megbeszéltük még, hogy továbbra is maradok itt.Mind a ketten jó érzésekkel tettük le a telefont.

Ma oktattam is. Nagyon jó volt mentorálni a kis padavanom. És rájöttem,hogy egy csomó bölcsességet sorozatokból merítek. Jó kicsit átformálom, de sok igazság van bennük. 

Szócal jó napom volt, olyan mosolygós 🥰

Napok óta jól alszom.. ez ritka kincs ebben a hőségben. Tudom, hogy már nincs annyira meleg és a szombati emlékek is benne vannak abban, hogy nyugodtabb a tudatalattim. 

Ma picit felütötte bennem a fejét Zs hiánya, de inkább csak éreztem,hogy kezd visszajönni a hiányának az a része, amit el szeretnék engedni. A jó hír az, hogy felismertem és tudok ellene tenni. Ma beszélgettem B-vel, hiába fiatalabb felépülő, jó meglátásai vannak és ami fontos, ezeket úgy tudja kommunikálni, hogy nem érzem, hogy rám erőltetné. Egyszer kitűnő szponzor lesz belőle. Illetve átszerveztem a holnapi napomat és este elmegyek egy gyűlésre. Már ez a két dolog elfújta a kibontakozó felhőket.

Nem, nem voltak vészesek, csak olyan dolgok ugrottak be amikor olvasgattam a híreket, hogy ezt is de jó lenne átküldeni Zs-nek, ó egy nagggggyon vicces mém, ennek is örülne, óóó de cuki reel (tudom, hogy imádja őket :D ) Ezt is. És itt állítottam le magam. mert ez nem a valóság lett volna, hanem, megint egy mozi, amit magamnak hozok létre és megint az egóm rendezte volna a filmet. Én pedig, bármennyire is mást szeretnék, nem a képzeletem világában szeretném megélni a saját életem. 

Jó, hogy vannak barátaim, felépülésem, eszközeim, akik és amik segítenek a valóságban maradni. Igen, elcsépelt, de hálás vagyok ezért. 

Szeretem azt a felszabadult, erősödő, jókedvű férfit akivé lassan cseperedem. Jó érzés, hogy észbe tudok kapni, hogy élni tudom a valós, emberi életem :)

Szerdai találkozót beszéltünk meg Zs-vel, amit aztán kedden módosított. Úgy jöttek össze a dolgok, hogy nem tudtunk volna találkozni, ezért áttettük szombatra. 
Érdekes dolog ez a felépülés.. Régebben ezeken felhúztam magam, mert nem úgy történt, ahogy megbeszéltük. Moziztam, már szinte fizikailag beleéltem magam abba, hogy mi lesz. Most visszaírtam neki, hogy ok, intézze a dolgait, majd megoldjuk. Nem volt bennem düh vagy csalódottság, egy pici türelmetlenség igen, hiszen szerettem volna tudni, hogyan tovább.

A héten többször megfordult a fejemben, hogy mi lesz a szombati beszélgetésünk kimenetele. Elég széles spektrumon végigfutattam a gondolatokat, pro és kontra érvelve. Aztán a végére arra jutottam, hogy ha együtt, akkor nagyon boldog leszek, ha pedig külön, akkor nyugodt. Továbbra is azt vallom, hogy a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Ha van valami, ami megfogható, azzal lehet dolgozni, érezni, végiggondolni, gyűléseken megosztani.

Tegnap találkoztunk délután, kocsival mentem, mert elég borús volt az idő is, és nem tudtam meddig és hogyan beszélgetünk, gondoltam az esti gyűlésre is könyebben odaérek így.

Beszélgettünk, lezártuk.. a magunk módjn, nevetve, összeölelkezve, meg meg csókolva a másikat. Majd a végén egy picit visszatértünk a régi önmagunkhoz. Felszabadultan, nevetve, együtt vásárolva vittem el a barátnőjéhez.

Utána gyűlés, majd érte mentem és nálam kötöttünk ki. Szép este volt, meghitt, beszélgetős, intim. Szeretem a gondolatait még mindig, a sztorikat, amiket mesél, az őszinteségét. Ez a jót hozza ki belőlem.

Lezártuk? Ha őszinte akarok lenni, akkor igen is és nem is. Azt gondolom, hogy mindig is fontos része lesz az életemnek, mindig is szeretni fogom. Érzem, hogy fontos vagyok neki, hisz erről is sokat beszéltünk. 

Nincs bennem zavar, rosszérzés, félelem, keserűség. Ma is szép napom volt, boldog. Nem a tegnap miatt. Azért mert emberi érzések vannak bennem, szélsőségmentesen, mozizás nélkül. Mosoly, béke, zenehallgatás, munka volt a délelőtti program, azok után, hogy rég nem aludtam ekkorát, mint mára virradólag. Hiszen a legfontosabb én vagyok, hogy jól legyek :)

Nem tudom mit hoz a holnap, a holnapután, a következő hetek. Bevallom nem is foglalkoztat annyira. Örülök annak, hogy ma szép és mosolygós napom volt. Boldog voltam, magamtól. 

Szeretem a felépülésem, azt, hogy lassan, de biztosan lesznek jobb és minőségibb napjaim. Hogy szűknek érzem a hétvégém, de várom, hogy dolgozni menjek.

Pénteken egy szép számot ütöttem meg, azaz ma 1111 + 2 napja, 1113 napja vagyok felépülő.

Kosztolányi Dezső:

A játék

A játék, az különös.

Gömbölyű és gyönyörű,

csodaszép és csodajó,

nyitható és csukható,

gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.

Bűvös kulcs és gyertya lángja,

színes árnyék, ördöglámpa.

Játszom ennen-életemmel,

búvócskázom minden árnnyal,

a padlással, a szobákkal,

a fénnyel, mely tovaszárnyal,

a tükörrel fényt hajítok,

a homoknak, a bokornak,

s a Nap - óriás aranypénz -

hirtelen ölembe roskad.

Játszom két színes szememmel,

a két kedves, pici kézzel,

játszom játszó önmagammal,

a kisgyermek is játékszer.

Játszom én és táncolok,

látszom én, mint sok dolog.

Látszom fénybe és tükörbe,

játszom egyre körbe-körbe.

Játszom én és néha este

fölkelek,

s játszom, hogy akik alusznak,

gyerekek.

Hát én se vagyok teljesen komplett :D Most este, gyűlés után, neki álltam resztelt májat csináni, 36 fokban :D De annyire megkívántam és olyan jó kedvem van.

A mai nap munkával és pihenéssel telt, délelőtt F-nél voltam, dolgozam a kanapén, jól haladtam, holnap megyek vissza és folytatom. Elkértem a kocsiját, így légkondival megfűszerezve jöttem haza, pihenés, alvás utána pedig gyűlés. 

Maga a gyűlés érdekes volt. Jó volt a bevezető, volt 24 órás, fiatalabb tagok, jó megosztások. Az intézményből egy idősebb zavarodott pasi, de kezeltem a helyzetet. Mondjuk javasolni fogom a következő lelkiismeretin, hogy egy társ csak egyszer szólaljon fel a gyűlés alatt. Sokan színpadnak tekintik a gyűlést és ha 1 perc csend van, akkor újra és újra hozzászólnak. Nincs ezzel baj, csak így azoktól veszik el az időt, akik még nem szánták rá magukat, hogy beszéljenek. Pedig megosztani fontos dolog, szerintem.

Ma B-vel chateltem sokat és tegnap is. Családdal van külföldön. Azt hiszem nehezebb abban a közegben felépülni, amiben anno volt. De ez az ő története. Annyit tudtam segíteni, hogy meghallgattam, illetve olvastam a sorait, saját tapasztalatokat osztottam meg vele. Néha elég volt nekem is ennyi, csak, hogy meghallgattak. Kedvelem a srácot.

Ma váltottunk délután pár üzenetet Zs-vel is. Jó volt olvasni a sorait, mindig szerettem ahogy fogalmaz. Megbeszéltük, hogy jövő héten akkor találkozunk. Nem, nem mozizok.. na jó, egy picit moziztam :D de a lényeg nem ez volt. 
Persze ez is közrejátszik a ma esti felszabadultságomban, nem fogom tagadni. De megtanultam az összképet nézni, hogy az elmúlt idő munkájának ez a gyümölcse. A sok, sok kis apró csoda, mosoly, boldogság összeadódik egy nagy nagy jóérzéssé.

Hazafelé énekeltem, hangosan szólt a zene, élveztem a nyári forróságot és a kocsikázást. Élveztem a pillanatot és boldog voltam. Nem tudom mit tartogat a jövőm, de nem is aggódom miatta. Csak a mai nap :)

Izzik a város, szinte okádja magából a meleget minden. Közben pedig rengeteg a munkám, akár privát, akár a benti céges dolgok. Ma rekordot döntöttünk, 1 nap alatt 1,5M Ft rendelés érkezett be, ami az átlag 5szöröse. 
Régebben, ilyenkor az lett volna bennem, hogy fogjuk ezt megcsinálni. De ma is annyira jó hangulatban telt el a munkaidő. Jött a kis padevanom, vért izzadtunk, de beleálltunk és megcsináltuk. A főnököm is besegített és a végén egy jó hangulatú pizzázásba torkolott az egész. Sokat nevettünk, leszerveztük a jövő hetet, hogy olajozottabban menjen majd.

Anyámmal is beszéltem ma este, visszatértünk a hetente kétszer fixen felhívom működéshez. Komolyan gondoltam, hogy megpróbálom valamennyire rendezni vele a dolgaimat. Nem is megy olyan nehezen. Elfogadtam, elfogadom, hogy milyen, megváltozni nem fog. Akkor hát hozzuk ki ebből, amit lehet.

Tegnap F-nél melóztam.. 40fokban kanapét bontani.. basszus.. :D Hát, tudom, hogy egy jókiállású, jó karban lévő negyvenes pasi vagyok, na de ez :D Megoldottam, jól haladtam, majd befejezem hétvégén.

Hazafelé rám szakadt az ég. Csodálatos érzésnek tűnt, hogy jön az eső és lehűti egy kicsit a környéket.. Ahham.. csak felbaszta a páratartalmat az egekbe. A beton izzott, az eső szakadt.. Irigykedve is gondoltam arra, hogy Zs milyen szép hűvös helyeken van :) Jó érzéssel nézegetem mindig, amiket megoszt. Illetve ma irigykedtem :D

Jól telik ez a hét, semmi kattogás, semmi rossz érzés, picit gyűléshiányom van, mert beszorultam a munk és az otthonom közé. Szóval hétvégén, ha nem lesz ilyen kibaszott meleg, akkor több helyre is ellátogatok. 

Ééés..hölgyeim és uraim, megvan az 1100 nap is. Pontosabban, 1103, mert annyira nem ezzel voltam elfoglalva, hogy csak most néztem rá.

Nem ragozom, mennyire jobb így az életem. Pedig az. 

Legyen szép estétek, napotok, ki, mikor olvassa :)

Ma sokáig aludtam, volt vagy 8 óra mire felkeltem :D Ahhoz képest, hogy ez most nyáron 5-6 körül szokott bekövetkezni, soknak számít nálam :)

Rendet raktam, pihentem, játszottam, igazi lazítós, pihenő nap volt. Kár, hogy gyorsan eltelt. A jövő hetem kicsit munkával megfűszerezett lesz, de majd igyekszem pihenni. B nyaralni ment, ezért ma nem mentem el este gyűlésre, de nem is éreztem szükségét.

Láttam a facebookon, hogy Zs szép helyen van a családdal. Csak az első sztorit likeoltam le, örültem, hogy épségben megérkeztek.Komolyan gondoltam, hogy majd amikor visszajön, beszélünk. Jó, bevallom, mindegyikre nyomtam volna egy szívecskét, annyire szép helyeken jártak. Szerettem ahogy fényképez, a hangulatát is és a tartalmi részét is. De ez most megint nem rólam szól. 

Ez az egyik fejlesztendő területem, hogy legyek türelmesebb, és ha kommunikálok, akkor ne toljam túl. Mert hát én mindig mindent nagyon akartam. Hogy ezer, sőt tízezer százalékig átmenjen, hogy ÉN. 

Cseppet sem zavar, hogy most várok. Nem is mozizom, nem is ábrándozom. Szeretem napok vannak mögöttem, olyan sok mindennel lehet foglalkozni, tenni venni, olvasni, nézni, sétálni (igen, ma az is volt itt a környéken) Szinte már szűk a hétvége. Mennyire jó, de érdekes tapasztalás, hogy elértem oda, hogy ezt élvezem.

Ma tartottam meg a szülinapomat. Nem volt nagy hepaj. Pár barát, társak és F a párjával. 

Visszamentem egészen apám betegségéig, hogy milyen ember voltam, hogyan éltem meg azt az időszakot, milyen volt a mélypont. És a végén a feloldozás, mennyivel minőségibb az életem most.
Persze a filmes idézetet sem tudtam megállni, de hát annyira idevág a Banshee zárójelenete.

"Azt hiszem elég ideig voltam bezárva a múltam börtönébe.
Már csak egy kérdésem marad. Mihez kezdek most?
A válaszom pedig: élni szeretnék."

Élni és pihenni :) Mert a péntek elég húzósra sikeredett, egy 4 személyes kanapét kell felújítani és a harmadikról hoztuk le ketten. Igazi régivágású darab, masszív, tele anyaggal.. megizzadtunk :D Ma pedig neki álltam lebontani, szóval ennyi munka elég volt a hétre, holnap csak pihenés lesz.

Azt hiszem révbe értem, magammal. Most a fáradtság ellenére, kiegyensúlyozott vagyok, figyelek a szociális kapcsolataimra, de arra is, hogy pihenjek, amennyit kell.

Jól érzem magam, jó helyen vagyok.

3 évvel ezelőtt, amikor magamhoz tértem a mélypontom után, tudtam, hogy segítséget kell kérnem. Elértem a legaljára, sőt még annál is lejjebb.

Azóta sok idő eltelt és mintha egy szemvillanás lett volna csak.
Eleinte számoltam a napokat. A napokból lassan hetek lettek, a hetekből hónapok, majd egy év, majd évek. 

Amikor ma átléptem az éjfél kapuját, örömkönnyek csordultak ki a szememből. Hálás vagyok. Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segítettek és támogattak ezen az úton. Hálás vagyok apámnak, hogy a nevelése, a gondolatai, a szeretete elültette bennem mélyen a jót, az élni akarást. És hálás vagyok magamnak is, hogy nem adtam fel és küzdöttem.

Nélkületek nem sikerült volna.

Ma mindenkivel igyekeztem beszélni, aki segített ezen az úton. Írtam a kis csipet csapatunknak, de velük szombat este úgy is találkozom. Beszéltem F-fel, készültem egy nagyobb lélegzetvételű gondolatmenettel, de csak annyit tudtam neki mondani, hogy tudom nem én voltam a világ legjobb férje, de hálás vagyok a barátságáért és a támogatásáért. Persze eltrollkodta, aztán nevettünk. Tudom, hogy nem a szavak embere ebben a tekintetben, de jól esett neki. Beszéltem anyámmal is. Azt mondta, hogy büszke rám. Én pedig megköszöntem a  támogatását. Egyrészt a maga módján igyekszik, másrészt nem szeretnék haragot tartani vele. Jól esett, de kicsit fura érzés is volt. Mindenesetre egy jó kezdő lépés a kapcsolatunk rendezésében.

És beszéltem Zs-vel is. Illetve együtt reggeliztünk. Ő mindig is fontos része volt a felépülésemnek, hiszen ő tanított meg arra, milyen bizonyos tekintetben a normális élet. Milyenek az érzések, milyen szeretni valakit, milyen.. milyen és milyen minden. Milyen élni. Nem volt tökéletes  a kapcsolatunk, hisz emberek vagyunk, de a lehető legjobbat és legtöbbet hoztuk ki egymásból is és magunkból is. Elmondta, hogy büszke rám, én is Rád válaszoltam. Te miért? kérdezte kicsit meglepődve. Mert sosem adtad fel, hogy segíts és támogass. válaszoltam én.

Annyi mindent írnék még arról, milyen volt ez a mai reggel, mennyire szépnek éltem meg. De azt hiszem vannak érzések, gondolatok, melyeket nem tudok megfelelően kiírni magamból. Marad a mosoly, a belső béke, a szép gondolatok és a szívdobbanás.

Mosolygok és köszönöm. 

Mert élni szép.

Nem hiszem, nem tudom, hanem itt legbelül, ahol a szív dobban, itt érzem.

Hosszú hét volt, megvisel a meleg, keveset tudok aludni. Mondjuk ez nem befolyásolja a hangulatom, de elhatároztam, hogy a hétvégén pihenek.

Ma napközben volt egy kis dolgom, így a holnapi nap lesz az, amikor szó szerint semmit nem fogok csinálni, kivéve :D Netflix, PS, alvás. Kell az énidő, ráadásul rohadt meleg is lesz. Így a vasárnap esti budai gyűlés egyenlőre offolva. Aztán majd meglátjuk. Ha úgy érzem akkor elmegyek, de jelen pillanatban csak élvezem a pihenést.

Jó hét volt egyébként, ha minden igaz, akkor megint dupla jutalékom lesz, bár a főnököm pénteken f@sz volt. De betudtam annak, hogy meleg van, nem reagáltam elsőre a felvetéseire, majd előálltam egy hétfői meeting ötletével, ahol majd át tudjuk beszélni a dolgokat. Viszont innentől kezdve írásban szeretném majd kérni tőle a munkakörömre vonatkozó részeket, mert az emlékezet csalfa szerető. Igaz, nekem viszonylag jó memóriám van, de azért feketén fehéren legyen meg, amire ő gondol.

A hét elején vettem új ruhákat, nadrágot, cipőt. Az elmúlt 3 évben ezekre viszonylag keveset költöttem, de most úgy éreztem a jutalékom egy részét visszaforgatom.

A szerdai találkozó Zs-vel még mindig mosolyt csal az arcomra. Jó volt, szeretem délután. Emberileg is feltöltött a beszélgetésünk. Nincsen bennem bizakodás, nem mozizok, nem tervezgetem mi és hogyan lesz majd. Csak élvezem az együtt töltött időnek az emlékét.

Jól vagyok a bőrőmben, szeretem újra magam, jól alakulnak a dolgaim. Persze nem hanyagolom el a közösséget, tartom a társakkal is a kapcsolatot, pénteken 2 barátommal is hosszasan beszélgettem. De átlrzem és átélem, hogy szebb az életem, mint 3 éve.

Lélekben már készülök a jövő heti szülinapomra. Megvan, hogy miről és hogyan szeretnék beszélni. F-ék felajánlották, hogy elhozzák majd a szülinapi tortákat. 

Ma 1091 napja :)

Köszönöm <3