Zs-vel tegnap egy nagyon érdekes, elsőre nehéznek tűnő eszmecserét folytattunk kettőnk kapcsolatáról.
Fél, hogy megbánt, fél, hogy bántani fogom és fél, hogy bántjuk egymást. Éreztem a telefonban a hangján, hogy valami van benne, valami és amikor rákérdeztem elmondta a félelmeit. Elmondta, hogy az elmúlt 4 hónapban a tenyeremen hordoztam és bár a lelke mélyén érezte, ez nem normális, de a hiúságá legyezte, hogy ennyire rajongok érte. Én hétfőn mondtam már neki, hogy a rajongásomnak az az intenzitása annak is köszönető volt, hogy menekültem az üzleti életből, a sikertelenségből sőt az alkoholtól is a szerelmünkbe. Hozzáteszem ma jobban szeretem mint 2 héttel ezelőtt. Olyan emberi tulajdonságokat, megértést és támogatást kapok tőle, amit 2 héttel ezelőtt nem is remélhettem. Nem miatta, magam miatt. Mindig is jó embernek ismertem meg, szenvedélyes villogó zöld szemekkel, amikor magyaráz, lelkes, vagy bosszús. De a jó emberek nem mindig képesek arra, hogy segítsenek minket. Nem biztos, hogy lelkileg készen állnak a támogatásra. Nem lehet ezért haragudni rájuk.
A gyűlés előtt beszéltünk telefonon. Elmondta, hogy most el tudja fogadni és támogat is abban, hogy magam számára én legyek az első és ez így is helyes, de mi van akkor ha elkezd neki hiányozni az a férfi aki rajongott érte? Mi van akkor ha így alakul és bántani fog akkor engem? Fél, megértetem ebben a pillanatban is, megértettem akkor is. Teljesen higgadtan fogadtam, amit mondott, furcsa réggebben kisebb dolgokért is kiakadtam. Nála is másoknál is. Jöttek a hülye gondolatok, hogy akkor most nem is szeret? Nem vagyok fontos? Minek kell azzal foglalkozni, hogy majd valamikor x nap, hónap év múlva mi lesz??
Ahham, igen is kell vele foglalkozni, nem csak azért mert kettőnk között az őszinteség alappilér, hanem azért is mert ma építjük a jobb jövő talapzatát. És őszintén örültem annak, hogy kicsit félve de megosztotta velem a gondolatait, félelmeit. Dolgozik rajta, én is. Ha csak én dolgoznék, ha csak engem foglalkoztatna, az már régen rossz lenne. Akkor most borítékolnám, hogy visszaesnék, vagy elhagynánk egymást nagyon rövid időn belül.
Benne nem csak a fantasztikus, hogy szeret és támogat, nem. Ezt meg tudná tenni úgy is, hogy megfogja a kezem és kedvesen végig hallgatja a napom. Nem, ő úgy érzem küzd magával, hogy fejlődjön. Maga miatt és miattam is.
Jó érzés, hogy a párom, hogy tudunk beszélni ezekről. Este még chateltünk és nem a szívecskék voltak a lényeg, ó nagyon nem. Hanem a tenni akarás, hogy nem intézi el azzal, átküld egy linket, olvasd és tanulj felkiáltással. Gondolkozik, elemez, racionalizál és közben érez, fél és szeret. Fura egyveleg, de szeretem a változatosságot benne, és főleg azt, hogy megnyílik és megosztja. Simán leléphetett volna, nem lenne bennem harag. hiány igen, de harag nem.
Ma egy picivel közelebb kerültünk egymáshoz, remélem folytatjuk ugyanezt az utat.
