Nos ezt a bejegyzést még 1 órával ezelőtt nem ilyennek terveztem. Tele voltam élettel, boldogsággal, de hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Ok, én voltam a fasz mert hagytam, hogy Zs-vel egy olyan beszélgetésbe menjünk bele, ami feszülté tesz. Ebben a pillanatban is az vagyok. 

Sikerült a disszociatív személyiség zavar kapcsán felidéznem magamban azt az éjjelt. Tudom, hogy nincs ilyen betegségem, de.. De annak az éjjelnek a történései fokozatosan bújnak meg az elmémban, nha néha egy-egy újabb részlet lát napvilágot. Tudom, hogy ezt nekem kell kezelnem, megbocsájtani önmagamnak, nem a múlton rágódni, ostorozni magam. Néha megy, de most nem. Sajnos ott voltam és megéltem azt a személyiségzavaros állapotot, amikor az ember kifordul önmagából. Nem nyugtat egy cseppet sem az a tudat, hogy más társaim is átmentek ezen.

Konkrétan most a beszélgetésünk alatt felidéződött bennem, hogy milyen volt nyugtatót bevenni az alkoholra, hogy kiszakadjak a saját elmémből. Mintha Góliát és Dávid párharca elevenedett volna meg. Sajnos nem Dávid győzött hanem az alkohol. Félelmetes ellenség, számomra legyőzhetetlen, de tudom most már valamennyire kezelni. Az sem segít, hogy az előbbi gondolatmenettel együtt jött az, hogy meg akartam halni. Felvágni az ereim, vagy a vonat aá feküdni.. melyika fájdalom mentesebb - akkor ezen az éjjen ezeken pörgött az agyam. Nekem, aki hedonista, aki szeret élni. 

Nos ezért kellenek módszerek, barátok, szerelem, család, hogy ezt tudjam kezelni. Ma hellyel közzel megy, de most sem az alkohol lenne a megoldás. Olyan szempontból örülök ennek a feszültségnek, hogy nincs ivás vágyam, de legszívesebben kifutnék a világból. Lehet sétálok, vagy adok a boxzsáknek. Valamit tennem kell, mert a betegségem és a vele járó dolgok nem moshatják el az utóbbi napok szépségét. Magam miatt. Ugyanis a mai napom 14 órán át nagyon szép volt.

Egyébként a konyakosmeggyről, F-ről, Zs-ről és anyámról írtam volna. És még Zs-nek is akartam egy levelet küldeni, de most nem tudnám úgy megírni, ahogy szerettem volna. De majd máskor... a feszültség ritka, a szép dolgok pedig egyre gyakoribbak a napjaimban. Már csak egyet kell aludni és meglesz az első hónap.. ha holnap sem iszom.