Elkéstem gyűlésről, életemben először. Ok z nem okozott lelki furdalást, mert a csatlakozásom pont az orrunk előtt ment el. Vártam a mai gyűlést is, mert hosszú, szép de picit fájdalmas nap volt. Zs-val olyan döntéseket hiztunk, amikről már írtam. Gondoltam, este gyűlés, hipp hipp hurrá, milyen jó lesz.. Hááát..

A mai gyűléssel két problémám volt. Az egyik, hogy egy olyan társunk tartotta, akit én nem szívlelhetek. Sorry ember vagyok, azért mert sosrtárs még nem tudom elfogadni azt az erőltetett sztorizgatást, amit művel. Számomra visszatetsző, hogy valaki ennyire ránk akarja erőletetni, mennyire faszán érzi magát. Tisztelem, hogy 31 éve józanodik. De az öntömjénezés és a körítés számomra semmissé teszi a mondanivalóját. Főleg úgy, hogy hallottam már más idősebb társak visszaemlékezését is. Mindegyikben ott volt az öniróni (hogyan lett valaki zug fagyievő) de mélyen megérintett az emberi története is a dolgoknak. Mindegy, itt még úgy gondoltam, hogy ebből is kiveszem, ami nekem jó. Viszont az utána következő társ csalódás volt. Csinos 40es nő, kultúráltan, öniróniával beszélt arról, hogyan élte meg a kezdeteket. És az egész mondanivalóját porba tiporta és semmissé tette azzal, amikor azt mondta:
"ennyire erővel elüthettem volna egy büdös cigányt is"
Nem én voltam az egyetlen, aki erre felkapta a fejét. Azt gondolom, hogy egyrészt az embereket nem a nemük, bőrszínük, vallási hovatartozásuk, nemi identitásuk alapján kell megítélni, másrészt ennyi erővel egy társaságban mondhatja bárki, hogy büdös alkoholista, akkor meg ő lenne felháborodva. Avan egy társam, akin látom, hogy 2 éve küzd és megtesz mindent, ő emelkedett szólásra. Normálisan megosztotta velünk a dolgait és a végén kijött belőle, hogy neki végtelenül szarul esett ez a kifejezés, mert neki is "egy büdös cigány" fia van, "fehér ember" létére.

Szar volt ezt megélni, öntömjénezés és kultúrálatlanság... Mondjuk nem basztam fel az agyam, de kivettem a maiból, ami nekem kellett, de nem véletlen, hogy mely csoportokba szeretek járni, és miért.

Hazafelé ezt átbeszéltük az AA barátommal, neki is ilyen volt az érzése. 
Viszont, ami fontosabb volt számomra, hogy el tudtam neki Zs-t mesélni és kiadni magamból, a saját faszságaimat is illetve ő volt már a Minnesota programban és bíztatott, hogy menjek el ha szükségét látom. Én pedig ha a sponzorral nem boldogulok szükségét fogom látni. 
Kemény lesz.. 2 hétig se telefon, se net, semmi külvilág. Utána fokozatosan engedik vissza a kinti impulzusokat és 8 hetes az egész. Viszont eddig csak jót és pozitívat olvastam és hallottam róla. Amikor úgy fogom érezni szükségem van rá, megyek. 

33 napja nem ittam, sose gondoltam volna, hogy ez lehetséges. Tudom pici ez a szám, de szépen növekszik. Jól eső érzés, hogy azok akik mindennél fontosabbak számomra, büszkék rám.