Huhh ez aztán kurva hosszú nap volt.. 10 óra meló, de nem is ez volt benne a legfárasztóbb, hanem a szervezetlenség és a kapkodás. És itt most álljunk meg egy pillanatra. Nagyon nehéz félretennem, hogy 20 évig szinte végig vezető pozícióban voltam. DE ez már a műltam. Most alázatot és türelmet kell gyakorolnom, minden pillanatban amikor kinyitnám a szám, hogy nem lehetne? De biztosan, de nem 3 munkanap után fogom megváltani a világot. Majd szépen lassan teszek javaslatokat, amikor már átlátom az egész működést. Addig szépen befogom a pofámat. Ugyanis az egóm két dologra volt jó eddig.. Két válás és egy fix szék a gyűléseken. 

Most csak figyelek, jó nem mindig mosolyogva, de becsülettel elvégzem a munkát amit rám szabnak. Ha kell pakolok, ha kell festek, ha kell dolgozom a gépek mellett. Ez van, nem esik le a gyűrű az ujjamról, hogy ezt kell csinálnom. Nem a munka milyenségével van problémám. Sőt kifejezetten élvezem, hogy nem kell az üzleti életen agyalnom. Csak lenne egy kicsit szervezettebb..

Ma nem csak nekem volt nyűgös napom. Zs-nek is ráült arra a szép tetovált vállára a hétfő nevű kis izé. Szóvá is tettem neki, erre nem szólt semmit, csak este, amikor összefutottunk egy picit nekem szegezte, hogy akkor ez és ez a használati útmutató hozzá, ha ilyen, meg ilyen van. Annyira édes volt, mintha nem tudnám :) Pontosan érzem a rezzenéseit, akkor is, amikor nincs velem. Olyan jó volt látni a kocsiban, és hozott nekem csokit is, hogy jobb kedvem legyen <3 ilyenkor mindig melegség fut végig rajtam. Apró kis figyelmességek oda vissza.. megunhatatlanul színt visznek a kapcsolatunkba.

Fáradtan, de kisimultan váltunk el egymástól. Most este még küldtem neki pár gondolatot a holnap utánról. Ebben a pillanatban olvassa szerintem.

Nyűgös de végül szép nap kerekedett ebből a napból is.