Nem mindegy, hogy miért álljunk fel a padlóról vagy hogy álljunk fel.
tegnap este kurva fáradt voltam, 10 óra kemény fizikai meló, glettelés, festés, messze nem az amiben megállapodtunk. Alapvetően semmi bajom nincs a fizikai munkával, rám fér, nem kattogok, és még jót is tesz a kondimnak :D De alapvetően csalódott voltam. Tudom az egóm is közbeszólt, hogy hát én ennél faszább vagyok. Eltekintve az egómtól csalódott dühös és fáradt voltam estére. És jött a miért.. 45 éves leszek 2 hét múlva és végig gondoltam az életem. Remek téma egy alkoholistának fáradtan ezeken gondolkodnia. Szóval miért is csinálom ezt, miért nem hagyom a picsába, stb..
és jött a mai nap, minden szépségével, meghittségével, egy tökéletes lezárással az őszi naplementében. És a mai nap után minden helyreállt. A miértből hogyan lett, a kattogásból szerelem, a rossz érzésekből melegséggel tuningolt pillangók a lelkemben. És nap végére a kimerültségből, pihenni vágyás, kuckózás.
Nem fogok ömlengeni arról, hogy mennyire sokat adott ez a mai nap. A lelkemnek is. Hiszek abban, hogy a nehezebb élethelyzeteket a kommunikáció segítségével ha nem is promt, de lehet oldani. A bennünk lévő blokkok oldása pedig magukkal hozzák a boldogságot és a nyugalmat. Az ősz pedig csodaszép színekkel díszíti fel a fákat és a lelkünket.
Boldogság van, 80 nap van, szerelem van.
"Miért zuhanunk a mélybe? Hogy utána kiérjünk a fényre."