Azt hiszem, nem tudom, hogy ez volt életem legboldogabb születésnapja. Minden a helyén volt, minden olyan volt, mint ahogy előre ábrándoztam róla. Persze nem mertem magam nagyon elengedni, az utolsó pillanatig bennem volt a félsz, hogy közbejön valami.

Sőt pénteken még egy kicsit meg is voltam szeppenve, megilletődtem, nem akartam elhinni, hogy ez a valóság. Hogy tényleg csak ő és én..

Tényleg ott ülünk Szentendrén abban a kis étteremben, hogy reggelizünk, hogy mosolygunk, felszabadultan, egymást ugratva. Ahogy vezetek és mosolyogva néz engem és szépnek lát. Mint férfit és mint embert. Hogy szerelmesen ragyognak a zöld szemei, mint a csillagok.  Kerestem a hibát a mátrixban, ez biztos nem a valóság, ez túl szép, tökéletes, nem lehet. De igaz volt. Azaz 52 óra, amit együtt töltöttünk a város zajától, egy csodálatos meghitt kis házban.. minden pillanata maga volt a csoda. Egy perc unalom se volt benne. Rengeteget röhögtünk, jókat ettünk, társasoztunk, kirándultunk, sétáltunk, összebújtunk, sikerült egy filmet befejeznünk :D Jó Másodszori nekifutásra, mert jöttek az álommanók és hipp hopp belealudtunk. Pihentünk, együtt voltunk. ÉLTÜNK, együtt, szerelmesen, csak ő és én.

Feltöltött ez a hétvége, kisimultam, boldog vagyok. Az ajándék amit pedig kaptam.. Annyira személyes volt, annyi szeretet szerelem, intimitás van benne. Csak nekem.. tőle! Semmi drága holmi, semmi flancolás. Az egész egyedi és különleges. Ki is tettem a szobámban, lassan de biztosan gyűlnek az emlékek. a lelkemben is és az ablakpárkányon is. Amint átköltözöm, keresünk neki egy megfelelő képkeretet és felteszem a falra. 

Az elválás volt nehéz. Bevallom férfiasan, hogy kiment az erő a lábamból és a karomból. Tétován száltam ki a kocsiból, erőtlennek éreztem magam. Sicc, kérlek menj, öleltem meg. Szomorúság volt a szemében. Mintha végleg váltunk volna el. Pedig ez út vége csak egy fejezet vége a közös, élményekkel teli könyvünk lapjain. Még megannyi élmény, emlék és szép dolog vár ránk az életben.

91 nap telt el a mélypontom óta és az a NŐ, aki végigasszisztálta azt az éjjelt, most a szemembe nézett és azt mondta szeretlek Cica és biztonságban érzem magam melletted, vigyázol rám. Nem tudom szavakkal leírni mit éreztem abban a pillanatban. Akkort tört el a mécses amikor gyűlésre mentem este. Félreálltam a kocsival és zokogtam. De örömkönnyek voltak. Hiányzol szerelmem. Üresnek érzem most magam mellett az ágyunkat. De tudom, hogy itt vagy a szívemben és ha lecsukom a szemem látom azt a gyönyörű... lényed, ahogy hozzám bújik.