Elkezdtem leírni a hetemet most de feszült lettem tőle. Ismét, pedig már azt hittem mára ez elmúlt. Cikázott bennem ma a feszültség és a rosszkedv.

Persze, hogy elmentem gyűlésre, jobb lett, majd vissza a mélybe. Nem nagyon mélyre csak annyira, hogy szar kedvem legyen. Összetorlódtak a dolgok. Próbáltam azzal enyhíteni, hogy ütemtervet írtam a jövő hétre napi szinten. Jobb is lett meg nem is. Majd szóbakerült, hogy Zs hova megy holnap kirándulni, ekkor befeszültem. El is köszöntem tőle egy picit. Nem akartam rajta levezetni, hogy de hát az a mi helyünk.. Nem mert nincs jgom se elrontani a kedvét, se átragasztani nem szeretném rá a hangulatomat. Egyébként meg ha arról pofázom, hogy elfogadom a kapcsolatunk bizonyos aspektusait, akkor ez igenis benne van és benne is lesz. Ok, tudom, de ettől még nem tudom és nem is akarom mosolyogva magamraerőletetni, hogy hűű de jó kedvem van. Ha meg elkezdünk egymásnak linkelni akkor semmi értelme nincs az egésznek. Szeretem, hogy bármennyire is nehéz, de őszintén meg tudunk beszélni mindent.

Most estére azért kisimítottuk a dolgokat egy kicsit. Hangoskönyv funkcióra váltottam és mesét olvastam neki. Ez jót tett a lelkünknek. Pont ezért töröltem vissza, hogy milyen hetem volt. Mára éppen elég volt a feszültségből és a rosszkedvből.

Ha minden jól megy akkor 1 hét múlva már az új lakásból blogolok. A közös kis kuckónkból, amit majd együtt rendezünk és lakunk be. Addig is igyekszem kordában tartani a félelmeimet, a rossz gondolatokat, minden olyan dolgot, ami hátráltat. 

Szerelmes vagyok és ebben benne vannak ezek a napok is. Amikor a hiányt meg lehet édesen is élni és keserűen is. De úgy szeretném álomra hajtani a fejem, hogy bekuckózom a szép és közös emlékeinkbe. Abba, hogy mi volt 2 héttel ezelött este, hogy a héten sokszor láttuk egymást és tovább mélyült a szerelmünk, hogy a pénteki együtt töltött nap maga volt a kis csoda a világunkban. Hogy szeretem... nem miatta vagyok boldog, amikor nincs rajtam a feszültség, hanem vele. Ez óriási különbség az életemben. Mert eddig mindig másoknak akartam megfelelni, hogy szeressenek, fogadjanak el. Ő úgy teszi ezt, hogy önmagam lehetek. Nem számít, hogy erős vagyok e vagy gyenge, én vagyok a szemében az akibe szerelmes. Ezért ma lefekvéskor hálát is adok az életnek.