Életem egyik legszebb napja van mögöttem, nem ez így nem teljesen igaz. Az új életem egyik legszebb napja. Úgy érzem lassan de biztosan egy új fejezetet nyithatok. Hálát adhatok a sorsnak, hogy élek a második esélyemmel. Lássuk csak, mirt érzem ezt... Egészséges vagyok, józan, lassan 4 hónapja, nincs ivásvágyam, van állásom, vannak új barátaim, egy remek szponzorom és ami ma nagyon nagyon átjött.. Párkapcsolatom. Társam, közös kuckóval. Egy pici lakás, oázis, ami csak a kettőnkké. Nem vagyok benne biztos,hogy írásban át tudom adni azt a fajta nyugalmat, lelkesedést, rengeteg nevetést és intimitást, amit a mai nap hozott az életembe. Persze volt előtte mozizás (mindig van) milyen lesz, mi lenne ha stb.. de ezek vágyak és nem elvárások. Álmodozás egy szebb, jobb vagy éppen másik életről. Egy közösen kialakított életről Zs-vel. Vágyom rá, ahogy ő is. Mondjuk én sokkal többet beszélek róla :D De szeretem azokat a pillanatokat, amikor megnyílik és megosztja velem, hogy mikről szokott ábrándozni. Így egészítjük ki egymást és tudunk erőt, hitet és biztonságot belevinni a kapcsolatunkba.

Mára virradólag 8 órát aludtam egyhuzamban, nagyon jól esett. Kezd a lelkem megnyugodni, persze hogy vannak még feladataim, de legalább már nem problémaként élem meg őket. Hanem tennivalóként. Az ilyen napok kisimítanak és erőt adnak, hogy ezeket a feladatokat ne csak tologassam, hanem foglalkozzak velük és szépen lassan meg is oldjam őket. Haladok, lehet, hogy külső szemlélőként lassan, de a magam tempójában, nem erőltetve semmit sem. 

Ma este online gyűlésen voltam. Láttam egy olyan társamat, aki most esett vissza, akit kedvelek és szoktam vele személyesen is találkozni. Nem volt bennem szánalom vagy sajnálat. Elbukott. Remélem fel tud állni újra, számomra pedig intő példa, hogy miért haladjak az utamon a saját tempómban. Ha túlfeszítem magam, akkor jelentkeznek azok a tünetek, amik.. és ezt most nem is folytatom.

Mert a mai napom, ez a bejegyzés arról szól, hogy boldog vagyok, szinte hihetetlenül boldog. Kerülget a fáradtság, lusta macskaként itt sompolyog körülöttem, de még nem akarok aludni. Szeretem, ha most már csak gondolatban is, de kiélvezni a mai napunkat. Visszabújni a szerelmem karjaiba, elmenni újra vásárolni, lakberendezési tanácsokkal, ötletekkel bombázni egymást, nagyokat kacagni, vidáman cigizni a villamosra várva, elmerülni a zöld szemei tengerében, sétálni az őszi nap melegngető fényében... egy szóval ÉLNI! Szeretni boldognak lenni.

A pomogácsaink meg eltüntek, de kurvára nem is hiányoznak. Jó helyettük jött pár langolier, de éppen, hogy csak felvillantották a fogaikat :)