Ma van az első olyan szombatom a lakásba, amikor pihenni tudok. Igazából a hosszú hétvégét a pihenésnek szánom. 

Aludtam 9 órát, elmentem a piacra körbenézni, újból megállapítottam, hogy a kézműves jelző lehet, hogy jobb minőséget takar, de egyban magasabb árakat is. Igen, most az az időszak van, amikor az ínyecségeket csak nézegetem és bólintok ilyet már ettem. Nem éhezem, de most be van osztva a pénz hó végéig. Semmi bajom nincs ezzel. Sőt. Szerintem ez a normális, nem pedig ahogy régen éltem. Megkívántam, megvettem, megtehettem. Most meg nem. Abszolút nem feszélyez a dolog. Továbbra is szeretem ezt az életem.

Egyszer egy gyűlésan azt olvastam fel zárásként, hogy csak a mai nap... és fel volt sorolva egy csomó minden, hogy hogyan éljük az életünket. Pár dolog megmaradt, de ami igazán a szívemhez közelálló, hogy csak a mai nap tegyek valami jót önzetlenül. Lehetőleg úgy, hogy akit érint ne is tudjon róla.
Hetekkel ezelött átküldtem Zs-nek egy linket egy gyerekprogramról, ma voltak. lelkendezve mesélt arról, hogy a kisfia mennyire élvezte, és hogy ő mennyire büszkerá. Olyan jól esett olvasni. Nem azért mert ezt a programot én találtam. Azért volt jó, mert úgy okoztam örömet és egy csodás pillanatot két ember életébe, hogy csak figyeltem arra a nőre akit szeretek. Nem magam miatt mosolyogtam, amikor olvastam  Zs sorait. Miattuk, és azért mert ezek az apró kis csodák segítenek ahhoz hozzá, hogy átéljem mit is tartogat az életem alkohol nélkül. Millió és milló élményt, szépséget. Tisztán és józanul. 

Ma szabadságoltam magam az aa-ból. Jó itthon semmit tenni, illetve mindjárt húst pácolok, rendet vágok egy kicsit, teszek veszek. Lett egy manóm, együtt nézünk gagyi filmeket, kávézunk (Zs vette nekem). Szerelem van. Jó érzés, hogy mindaz ami a költözés előtt nyomasztott, eltűnt. Nincs, semmivé foszlott. Maradt a nyugalom, a jókedv, a szerelem, a béke és minden, amire vágytam. Kurvára vágytam arra, hogy így élhessem meg legalább egy napom. Nekem most több nap is adatott. Hálás vagyok érte. 

Csak apám hiányzik. Tegnap fel akartam hívni. Elmesélni, hogy nézd apa, elbuktam, de már állok fel. Ahogy tőled láttam 28 évvel ezelőtt. Látod, azok az értékek, szeret, mesék, a velünk töltött idő meghozza most a gyümölcsét.
Szeretnék hini abban, hogy látja min megyek keresztül. Tudom, hogy büszke volt rám, leírta, elmondta és legfőképpen éreztette.

Ha nem lenne ilyen hátterem, ha nem lenne egy csodás NŐ az életemben akkor is ezen az úton mennék, de sokkal rögösebbnek élném meg.