bevallom ma szerencsém volt, jó ha belegondolok nem szerencse, hogy tudatosan élem a programot. Minden gyűlésen a bevezető szövegben elhangzik, hogy ne feledje alkohollal van dolgunk, hatalmas erjű, megtévesztő alkohollal.

Nos én ma találkoztam vele újra, mégpedig úgy ahogyan nem számítottam rá, szerencsére nem lett baj.

Történt ugyanis, hogy munka közben le kellett tisztítani valamit és egy higítóval átitatott rongyot nyomtak a kezembe, hogy tegyem meg. Fel se merült bennem, hogy alkohol van benne, egészen addig ameddig meg nem csapta az orromat a szaga. Megszédültem, összeszorítottam a fogam, pár gyors mozdulattal végeztem és szóltam, hogy ki kell mennem a levegőre. Az agyam zakatolt, elszabadultak a bennem lévő rossz érzések, előjött a mélypontom. Oda nem akarok visszamenni üvöltöztem magamban. Mi lesz ha bekattan valami? Mi lesz ha.. és jöttek a rossz gondolatok.

Írtam Zs-nek, akinek meg reggel óta migrénje volt. remek párost alkottunk. Első körben nem esett le neki, hogy miért vagyok annyira bepánikolva, persze próbált megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Utána írtam neki, hogy ebben a szarban alkohol van. Így megértette és megtett mindent, hogy szóban és írásban segítsen és megnyugtasson. Megbeszéltük, hogy este amikor találkozunk megöleljük egymást és kisimogatjuk a nap rossz érzéseit a másikból, sétálunk és rendben lesz minden.

De ember tervez, isten végez, szokták mondani. Nagyon nehezen tudtam elszabadulni a cégtől este. Volt is egy kis morgás belőle, de nem érdekelt, a józanságom mindenek előtt. És nekem ma a párom ölelésére és szerelmére volt szükségem. Itt jegyem meg, hogy ha nem enyhítette volna a szerelme a pomogácsok támadását, akkor hívom az aa barátaim, szponzorom, bárkit aki segíteni tud.

Én abban a hitben éltem, hogy csak egy dologtól félek most, az életem nélküle gondolattól. Nem, ettől is féltem ma. Rettegtem belül, hogy visszajön a mélypont, hogy mi lesz ha. Nem lett. Megvédett a program, hogy munkával töltöttem az elmúlt 4 hónapot és dolgoztam magamon. És megvédett Ő is.

Amikor nagyon későn de beestem a vonatállomásra ott várt dideregve de széles mosollyal és 20 percet együtt tudtunk tölteni. Felmelegítette a lelkem, szerelmet adott és biztonságot. Olyan biztonságot ami kimosott belőlem minden rossz érzést.

Hétfőn már írtam arról, hogy balul sült el az, hogy megvártam a kisfiával őket edzés után és együtt buszoztunk. Úgyhogy ma csak hazakísértem őket, mögöttük sétálva, vigyázva rájuk láthatatlanul. És ez jó érzéssel töltött el. Ha nem is fizikailag de óvtam őket. Nem mintha bármi baj lehetett volna. Jól esett a lelkemnek a nap után. Visszatért a boldogság és a béke, igaz valami hihetetlen fáradtság van bennem ebben a pillanatban is.