és ha már nem tudom mikor volt ennyire hosszú 4 napom. Tele munkával, feszültséggel, bizonytalansággal, mikor végzek, hogyan érek vissza Pestre, mikor láthatom Zs-t. Tegnap feltette a kérdést, hogy mikor végzel? Nekem erre meg eldurrant az agyam, és kapott egy hosszú monológot írásban, hogy mennyire elegem van ebből a helyből, hogy egy ilyen egyzserű kérdésre sem tudom a választ. Napközben a percek ólomlábakon vánszorogtak. Soha nem akart véget érni a munka, pár óránként egy egy gyors cigi szünet, rengeteg pakolás, tegnap is kb. 1200 kg-t mozgattam meg, nem siránkozom van munám. De fáradt lettem estére pedig Zs-vel randiztunk és vártam, vártuk mind a ketten.

Nos az esténk elsőre nem úgy sikerült ahogy terveztük, sikerült összevesznünk. A részletek nem fontosak, de nyilvánvaló ha két fradt, szerelmes de roppant szenvedélyes ember találkozik éjjel, akkor fentáll annak a lehetősége, hogy morgás lesz a vége. Ellenben sikerült elsimítanunk. És ez így is van jól. Nem, nem mindig lehet szép, csendes, békés minden. Emberek vagyunk és én érzékenyebb is vagyok az utóbbi időben a kimerültségtől, ő is. A lényeg, hogy elsimultak a dolgok.

A mai napot azonban felzabálták a langolierek, én ezt nem értem. Hogy a picsába telhet el 9 óra egy szemvillanás alatt. Jó voltunk vásárolni is és sokat nevettünk, kajáltunk, jól éreztük magunkat. Neki volt még egy online értekezlete is.. ;-) de akkor is, valahogy mintha most lett volna még csak reggel 8. És már este van. Nem lehetne, hogy fordítva érzékeljük ezeket a dolgokat úgy hogy az érzések nem változnak?

és ha már idő.. 131 nap tisztán, és micsoda életet kaptam... szeretem