Ugye mindenkinek megvan az a pillanat vagy érzés, amikor a szakadó eső után egy pillanatra a felhők szétnyílnak és a nap meleg sugarai körbeölelik az arcunkat? Abban a pillanatban benne van, hogy az addigi rossz homályba vész, és bár nem tudjuk mit hoz a következő perc, de átmelegszünk, feltöltődünk és remény járja át a szívünket.

Ma több ilyen pillanat is volt az életemben. Hívtak az Ikea-ból, két helyről is és holnap mehetek interjúra. Nagyon izgatott lettem, szeretném ezt az állást. Annyira egybevág azzal, hogy mit szeretnék a jövőben csinálni. Bútorok, másik szakma, alkotás, de egy csapatban. Izgatott lettem alig bírtam megülni a fenekemen utána.

Zs ma nálam volt, és ott is megvolt az az érzés amiről írtam. Apró, kicsi lépésekkel, de hozzuk vissza azt a részét a kapcsolatunknak, amire eddig kevesebb időnk jutott. Ilyenek például az esti beszélgetések egy kávézóban, ameddig a fia edzésen van. Pajkos, önfeledt, mosolygós 1 óra. Nekem megszűnt a külvilág, csak ő ült ott velem szemben kicsit incselkedve, huncut mosollyal az ajkain, miközben beszélgettünk. Pedig az életünk nem lett hirtelen más. Ugyanúgy megvannak benne azok a dolgok, amik nyomasztóak lehetnek... Lehetnének.. de mégis, egy pillanatra körbeölelt a napsütés minket, és ezek szertefoszlottak. Maradt a szép.

Hálás vagyok most is a sorsomnak a második esélyért. Nagyon szeretném rendezni az életem és ezek a pillanatok mindig erőt adnak, hogy ha földre is kerülök, akkor is felálljak... Újra és újra. Biztos lesz olyan, amikor sokkal nehezebben fogom megélni a talpraállást. Majd felidézem a mai napomat is és erőt merítek ebből. 

Szeretek élni, céljaim is vannak és szeretem magam azért, hogy így látom szermentesen az életemet. Nem, nem ütött be a rózsaszín vattacukor az agyamba :D Egyszerűen, csak egy szép és boldog napom van, amit úgy érzem, hogy meg is érdemlek. A legjobb benne, hogy magam miatt érzem így.