Tegnap délre végeztem a siófoki projekttel, F lejött értem kocsival és segített a hajrában. Nagyon hálás voltam, vagyok és leszek is neki, hogy ennyi munkát ad és támogat. 

Továbbra is fenntartom, hogy nem biztos, hogy ez a projekt sikerült volna F és Zs nélkül. Voltak benne mélypontok, csüggedés, kilátástalanság. Az a pillanat kristálytisztán bennem van, amikor ültem a földön, a 40 nm nappali konyhában szinte mozdulni sem lehetett a szeméttől, alkatrészektől, félig összerakott konyhai elemektől.. Csak ültem és néztem ki a fejemből, hogyan tovább? Majd eszembe jutott, hogy most rakom le az új életem alapjait. Hogy magamért csinálom, hogy szeretnek, támogatnak és fel kell állnom arról a kibaszott kőről. Emlékszem, hogy bár minden porcikám fájt lassan feltérdeltem, majd felálltam. Hogy elkezdtem kicsit katatón módon valami pici dolgokat összeszedni, hogy nem gondoltam másra, ezt most be kell fejezned. Nem tudom, hogy 4 órás alvásokkal, 40 fokban izzadva hogy a picsába tudtam megcsinálni. Napi 12-14 óra munka volt...

Nem azért írtam le, hogy bizonygassam mennyire fasza gyerek vagyok. Egyszerűen csak kikivánkozik belőlem, hogy megosszam azzal aki olvassa, mennyit jelent a stabil hátország. Milyen sokat ad, ha az ember kap egy szerelmes levelet munka közben, ha a volt felesége felhívja és lelket önt bele. Megköszöntem nekik személyesen is.

És hogy miért a kérdőjel a tárgyban? Mert természetesen a megrendelő faszkodik. A héten még vissza kell mennem, mert szerinte nincs minden befejezve. Hmm.. nagy úr az ha valaki azt képzeli magáról hogy megengedhet egy stílust csak azért mert van pénze.. Higgadtan kezelem a dolgot, de kezdem elveszíteni a türelmem. Van egy olyan oldalam, amit nem szeretnék elővenni, de ha kell megteszem. Nem csak a ki nem fizetett munkadíj miatt. Elvekről van szó. 

A apom legszebb része az volt, amit Zs-vel töltöttem. Végre kettesben 10 nap után.. Nem bírtam olyan nehezen mint régebben. Persze hiányzott, de lefoglalt az alkotás és a munka. Viszont a mai nap.. lelkileg kisimított, elringatott, és azt érzem úgy vagyok fáradt, hogy megdolgoztam a boldogságomárt, ma is jobbá tettem egy picit a világot és a fenti nehézségek ellenére de stabilan nyugodt vagyok.

Hogy mit hoz a holnap nem tudom. Remélem azt a nyugalmat, ami ma is bennem volt. Azt a szerelmet, ami ma is körbeölelt és azt a lelki békét, amivel ébredni szoktam mostanában.

386 napja nem ittam és kicsit sem hiányzik.