Ma vagyok 16 hónapja tiszta.

Vicces, mert egészen, ameddig nem randiztunk ma eszembe sem jutott. Szerintem ez így van jól. Az elején persze sokat adott, hogy napróól napra növekedett a napok száma, de most már csak néha jut eszembe. Fontosabbnak tartom, hogy hol tartok most az életemben és azt, hogy érjen bármennyire is szélsőséges élmény, akár jó vagy rossz, nem jut eszembe, hogy erre innom kellene. Ez számomra sokkal fontosabb, mint az, hogy 480x napja józan vagyok.

Jót tett, hogy a múlt héten Zs-vel átbeszéltük a dolgainkat, hogy leültem magammal beszélgetni, hogy döntéseket hoztam. Azóta nyugodtan és boldogabban élem a mindennapjaim. Vannak kihívások, feladatok, melyekkel foglalkoznom kell, de nem feszítenek meg. Vannak pillanatnyi rossz érzések is, de csak átsuhannak rajtam. Nem fordulnak át örlődésbe, álmattlanságba. Élvezem az életem. Szeretem az életem. Persz ki tudja, hogy mit hoz a holnap. De azzal pont ráérek akkor foglalkozni majd. Ma ma van. Ma szép és csodálatos napom volt. Tegnap is és előtte is. Ez a fontos, nem az, hogy féljek attól, holnap mi lesz.

És hát a mai napom.. Hmm.. azt hiszem férfiként és emberként szebb ajándékot nem kaphattam volna az élettől, mint a páromat. Megvannak a magunk lökött dolgai, közel sem zökkenőmentes mindig az életünk. De ez így van jól, ez a normális, ez az emberi, ezek vagyunk mi. Két átlagos ember, akik egymás számára, együtt válnak különlegessé. Tökéletlenül tökéletessé.

Holnap pihenőnap, aztán vasárnap egy kis privát munka. Mind e kettőt várom.

Boldogan, nyugodtan, álmosan.