Meglett a pozitív hozadéka annak, hogy apróbb változtatásokat tettem az életemben. Kiegyensúlyozottabb lettem megint és a pihenés is feltöltött. 

A munka pont olyan durva mint eddig, de ha kipihenten megyek be, lelkileg feltöltődve akkor jobban tudom kezelni a rám nehezedő nyomást.

Azért az apróbb változtatásokon kívül voltak jelentősebb mpmentumok is. Vasárnap az egyik társammal kirándulni mentem. Nagyon jót beszélgettünk, kikapcsolt feltöltött az együtt töltött idő és a természet is jó hatással volt rám. Felidéződött bennem, hogy gyerekkoromban mennyit jártunk kirándulni, túrázni, hogy apám imádta a Mátrát. Ki kell mozdulnom időnként a városból. Ok, egyedül annyira nem szeretek túrázni, nekem jobban bejön ez a beszélgetünk, leülünk, sétálunk stílus.

Pénteken egy nagyon szép és meghitt randevúnk volt Zs-vel. Végre sikerült belehelyezkednem lelkileg is az együtt töltött időbe. Feloldódnom, nem rágörcsölni arra, hogy most együtt leszünk. Nevettünk, beszélgettünk, összebújtunk és megnéztünk egy olyan filmet, ami számémra sokat jelent. Ez volt az az alkotás, amit anno apámnak is mutattam. Valahol megvan az a levele, amiben leírta, hogy büszke arra, hogy ilyen fia van, aki ilyen emberi értékeket vall.

Tegnap irány a tetováló szalon, végre felvarrattam az újabb tetoválásomat, így megörökítve az elmúlt 3 évet. A józanodásomat, Zs-t, honnan hova tartok. Majd Zs-vel találkoztunk, együtt töltöttünk egy pici időt a városban, jó program volt. <3 Este pedig az egyik társunknak volt a születésnapja, ami majdnem este 10-ig tartott. Hulla fáradtan kerültem ágyba és aludtam majd 9 órát.

Ma pedig szponzoroztam... Na igen, ez egy érdekes témakör. Ezt még emésztgetem egy picit. A héten kaptam tőle egy üzenetet, melyben kiemelte, hogy az önteltség falain keresztül a szponzor tud fényt vinni a józanodó életébe. Nem értettem, miért kaptam. Beszéltem azokkal az emberekkel, akik ismernek, hogy öntelt vagyok e. Zs is és F is emlékeztetett arra, hogy igen tudok erőteljesebben, határozottabban kommunikálni vagy. hogy nem mindig figyelek a másikra. Ebben teljesen igazuk van, de akkor se értettem.
Ma találkoztunk és kértem a segítségét, hogy beszéljünk erről. Nem mondta meg, csak azt hogy gondolkodjam. Nem konkrét dolog, de gondolkodjam. 15 percembe telt, hogy megfejtsem, a Felsőbb Erőről van szó. Hogy elfogadjam az alázatot, hogy egy nálunk hatalmasabb erő hatalmában vagyunk.

Itt jön a probléma.. Az én FE-m a közösség és apám szellemisége. Hiszek abban, hogy egyedül nem tudom megoldani az életem, hiszek a programban. Abban viszont nem, hogy van egy magasabb, természetfeletti erő, mely vigyáz rám (konkrétan a mélypontom éjszakáját azért éltem túl a szponzorom szerint, mert az FE vigyázott rám) megoldja az életem. Itt patthelyzetet érzek. Mindig csodálattal hallgattam olyan társak elmondásait, megosztásait, akik rábízták magukat az FE-re. Majd az segt, majd ha a FE úgy akarja, akkor stb. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem kritika a részemről. Én abban hiszek, hogy tennem kell azért, hogy jobb legyen az életem, hogy fejlődjek. Nem várok egy isteni sugallatra, hogy legyen állásom, lakásom, jobb legyen az életem. Hiszek a közösségben és annak megtartó erejében, abban is, hogy ez egy cselekvős program. 

Mivel az első lépés meglépését a szponzorom ehhez köti, ezért most kicsit gondolkodnom kell. Több opció is van a fejemben, de ezt még kicsit elemezgetem.