Ma reggel megint összefutottam Zs-vel. Jó tudom, hogy nem akkora szám, hiszen itt lakunk nem messze egymástól.

Olyan szép volt, ahogy vagányan ott áldogált a zebra túloldalán, persze a szívem elkezdett hevesebben kalapálni és széles mosolyra szaladt a szám. 

Leültünk, beszélgettünk egy picit, elhívtam reggelizni, hogy kizökkentsem abból a bolondokházából, amiben benne van. Azért is, hogy ne csak véletlenszerűen tudjunk beszélgetni.
Mondtam, hogy nem kettőnkről akarok beszélgetni. Ezt komolyan is gondoltam és gondolom ebben a pillanatban is.

Persze, hogy szeretem és szeretnék vele együtt lenni, még mindig elakad a lélegzetem amikor látom. De itt most nem rólam van szó. Bárhogy is alakuljon az életünk, ő mindig fontos marad a számomra, Most segíteni szeretnék, kiszakítani a céges dolgaiból. Ha máshogy nem, a beszélgetésünkkel megölelni, feltölteni.
És persze mesélni, sokat mesélni, hogy vagyok, milyen dolgok vannak nálam is.

Ó azok a zöld szemek és az a mosoly.. Számomra ő a leggyönyörűbb nő és ember.

Ez a pici idő is ajándék volt és feltöltött a múlt hét után. 

Ez egészen addig tartott, ameddig be nem értem dolgozni.. káosz.. azt hiszem ez a legjobb jellemzés. Kinőttük magunkat, nem csak helyben emberszámban is. Viszont jövő héten szabira megyek. Mondtam a főnökömnek, hogy részemről ez a teljesítőképességem határa és oldja meg. Kedves voltam, de tényleg kell a pihenés.

Szóval lesz egy pici pihenés, feltöltődés...

Ó azok a gyönyörű zöld szemek..