Hát kemény volt az elmúlt 2 nap. Tavaly ilyenkor a legjobb céges hónapot zártuk, most ehhez képest 22%-kal vagyunk időarányosan magasabban. Ráadásul a kis segítőm lebetegedett és ma egyedül toltam le a melót, bementem már 9-re, hogy legyen időm. 

Vasárnap este bennem volt egy picit a félsz, hogy milyen csontvázak estek ki a szekrényből a szabadságom alatt, nem mintha lenne takargatnivalóm, de hálistennek rendben volt minden, pár apróbb észrevételt kaptam csak a főnökömtől. Várt mint a messiást, ráadásul mától szabin van. 

Viszont nagyon vicces, hogy ma 4 olyan dologgal szembesültem, amit ő baszott el, vagy ígért meg a munkámban az ügyfeleknek, egy röpke ideig pajkos gondolat suhant át a fejemen, hogy listázom, és alkalom adtán majd, mikor baszogat valami csipcsup üggyel, odateszem elé :D

Nem fogom megtenni, de azért jót mosolyogtam, miközben megoldottam ezeket.

Annak ellenére, hogy fáradt vagyok, jól érzem magam, szeretem a céget, jó látni a fejlődésünket. Illetve finishbe ért az új hely. Megnyertük, vihetjük, némi adminisztráció után indulhat a felújítás és ha minden jól megy (aham egy átépítésnél, mindig minden stimmel :D), akkor szeptember - októberber "magasságában ;-)" már ott leszünk. Kurvára várom :D Addig meg zsonglőrködök ezen a pi..ci helyen.

Anyámmal is tudtam ma normálisan beszélni, elmondtam neki, hogy azért volt rossz kedvem az utóbbi időben, mert Zs-vel szakítottunk és egy több mint 3 éves kapcsolat ért véget. Tudom, hogy ez őt nem mozgatja meg, de nekem ezt fel kell dolgoznom. Nem vágtam a fejéhez, hogy mennyire szarul állt ehhez az egészhez hozzá. Normálisan, kedvesen beszéltem vele. Próbálok fejlődni.

Úgy gondolom, hogy Zs fárad, csütörtökön lesz egy nagy céges rendezvényük. Valahogy az eddigi évek tapasztalatából érzem, hogy megint beleteszi a maximumot, a vállán viszi az egészet. (legalább is az én fejemben ez a kép van) És ma volt egy pillanat, amikor mjdnem ráírtam, illetve küldtem egy kedves képet neki. De visszafogtam magam. Nem tettem meg, de már a küldés gomb felett volt az ujjam, aztán visszavontam. Nem akarom túltolni, nem akarom ragozni, csak ki akartam írni magamból most. Megfogadtam, hogy itt őszintén kiírom magamból a gondolataim, az érzéseim.

Sokat gondolok rá, nem önmarcangolás, nem is fájdalom, sem nosztalgia. Azt hiszem ez egy normális érzés. Úgy hívják hiány.

1080 napja járom ezt az utat, bár néha rögös, de sokkal szebb és jobb, mint amikor ittam. Emberibb.