Na azt a kurva kanapét nem tudtam ma befejezni, pedig 5 órát dolgoztam rajta, F-ék nem voltak otthon, wellnessezni mentek, szóval egyedül mozgattam az elemeket, próbáltam széppé varázsolni azt a régi darabot :D Nincs bennem düh, vagy csalódottság, hogy holnap vissza kell mennem. Megtettem, amit tudtam, a legjobbat nyújtpttam magamból, pihentem előtte. Ma ennyi sikerült, holnap majd befejezem. Délután aludtam egy órát, majd gyűlésre mentem.

Úgy volt, hogy öcsémékért én megyek kia reptérre gyűlés után. Viszont közben kiderült, hogy késik a gépük, talán 22.30-ra érnek Ferihegyre. Felhívtam és megbeszéltem vele, hogy fogjanak egy taxit, kifizetem, de az már nekem túl késő lenne. Ha hazavittem volna őket, akkor éjfélre talán hazaértem volna. Szóval ma a türelem és az elfogadás volt a porondon :D Egyébként egy pillanatig nem feszítettek meg ezek a szituk, alkalmazkodtam és igyekeztem a legjobbat kihozni belőlük.

Viszont van egy téma, amit ki akarok írni magamból. Mégpedig a nagy port kavart algériai boxolónő esete és az AA. Ugyanis sok társsal találkoztam, aki tele szájjal fröcsögtek, volt aki egyenesen baseball ütővel tett volna rendet. B-nek mondtam is ma, hogy mennyire érdekes, hogy egy olyan közösség tagjai, akiket a társadalom lenéz, elítél, prekoncepciókkal illet, így nyilvánulnak meg egy ilyen esetben. Nem háborít fel, egyszerűen értetlen vagyok. Ok, tudom, hogy attól, hogy felépülők vagyunk még nem lesz senkiből se szent, de hát könyörgöm.. Emberség, empátia, együttérzés, csak ismerős szavak másoknak.

Na mindegy :D Nem sok pihenés volt most hétvégén, de majd csak bepótolom valamikor, bár a főnököm elment egy laza 2 hét szabira :D Esélyem sincs, hogy agusztusban szabira menjek... De azért pár napot csak besúvasztok valahova. Sorozat,pizaa, láblógatás és sok sok alvás. Bár tervezem, hogy elmegyek apámat meglátogatni a Mátrába. Csak egy napos túra autóval. Rég voltam nála.. bár bennem él tovább.