Közel 25 éves kereskedelmi pályám során először lebunkóztak. Bevallom őszintén, hogy elég rosszul esett és meg is lepett.

Történt, hogy tegnap, miközben tökig álltam a GLS csomagokban, és szakadt rólam az izzadtság, nyitás előtt egy fiatalember jött be a boltba. Megkérdezte, hogy átveheti e a megrendelését. Én udvariasan jeleztem, körbemutatva, hogy nem a legalkalmasabb pillanatban vagyunk és egyébként is 14 órakor nyitok. Erre közölte, hogy ez sehol nincs feltüntetve. Mondtam, de és tettem még 2 udvarias próbálkozást, hogy lehozzam a realitás talajára. Egyre feszültebb lett a szitu, ezért udvariasan, de határozottan megkértem, hogy fáradjon ki, és 14 óra után várom vissza. 
Erre a fejemhez baszta, hogy bunkó vagy.

Igen, felháborodtam, igen meglepett és igen egy pillanatig feljött bennem a régi működésem (sosem verekedtem) de hogy én most aztán verbálisan úgy beleállok és helyreteszem, hogy csak na. 

Nem tettem. Hálás vagyok a józanodásomnak, hogy nem fajult el a dolog, nem lett kezelhetetlen vége. MOrogtam, bosszantott, ráírtam B-re és ma este eljutottam gyűlésre, ahol kibeszéltem magamból. Igazából nem foglalkoztatott ma estig a dolog, de úgy gondolom, hogy ezeket jobb nem eltokolni. 

Gyűlés után elmentünk B-vel vásárolni a Lidl-be. Igen, megint csak egy dologot akartam venni, megint egy fél kosár cuccal jöttem ki :D De jó volt, mert közben filmekről, művészetekről, könyvekről beszélgettünk. Jó, hogy a barátom és jó, hogy nem csak AA dolgokról beszélgetünk, hanem a világról is.

Munka persze van dögivel, ma is voltam F-nél és dolgoztunk, de ez alkotó és kreatív munka, feltölt. Jól be tudtam osztani az időm, hogy a meló is haladjon és gyűlésre is odaérjek.

Szeretem érzés, hogy kezdek egyenesbe jönni, emberileg is, anyagilag is és lelkileg is.