Bár úgy terveztem, hogy mindig lefekvés előtt írok, de rájöttem, ha mindig gyorsan kiírom magamból a gondolataimat az segít. Most is érzem, hogy enyhül a feszűltség, ahogy gépelek.

Az elmúlt napokban rosszul aludtam és fáradtan ébredtem. Ennek sok oka van, a két legjelentősebb, hogy folyton pörög az agyam és letettem az orvos által felírt altatót/nyugtatót.

Apám tavaly ősszel ment el. Nagyon megviselt. Nem csak az apám volt, hanem a mentorom, a barátom és egy olyan ember, aki feltétel nélkül szeretett. Utána mentem el szakorvoshoz, aki felírta a gyógyszert.

Khmm.. itt jegyezném meg, hogy nem ártana a pszichiátereknek egy továbbképzés. Bár mondtam neki, hogy alkoholt is szoktam fogyasztani, ennek ellenére felírta a tablettákat.

Ezen a héten, ahogy beszélgettem egy ismerősőmmel és több társammal, derült ki a számomra, hogy:
- ezt a gyógyszert maximum 6 hónapig lehet szedni, mert függőséghez vezethet
- emellé a gyógyszer mellé TILOS alkoholt fogyasztani!

Nos az elsőt nem említette, a másodiknál pedig az volt a meglátása, hogy hát kerülje Viktor az alkoholt, aznap ne igyon amikor gyógyszert akar bevenni. Köszi.. 

Az elmúlt két hétben vettem még be egyszer egyszer, mondván, hogy ok, alkoholista vagyok, dolgozom magamon, de legalább tudjak pihenni. Azonban abban a pillanatban amikor realizálódott bennem, hogy mit szedek, letettem.

Ennek a következménye, hogy nyugtalanabbul alszom, hajnali 2 előtt nem igazán jön álom a szememre. Ellenben a lelkem nyugodtabb.

Izgulok.. és félek, várom is, de tudom nehéz lesz..

Bármennyire is jó érzés, hogy Zs-vel az elmúlt napokban beszélgettünk, de félek. Félek, mert oda fogok állni elé holnap, belenézek azokba a gyönyörű szemeibe és beszélnem kell vele. Elmondani szóban, Viktor vagyok és alkoholista. Persze tudja, megírtam neki, szeretem benne, hogy támogat, de akkor is rohadt nehéz lesz.

Pont az ilyen félelmeim miatt jó az AA. Ad egyfajta biztonságot, akkor is ha rosszul alakulnak a dolgok. Egyrészt most is beszéltem egy társammal este és megosztottam vele a gondolataim. Jó érzés, hogy egyszerűen csak elmondhatom valakinek, nem törnek pálcát a fejem felett, nincs ítélkezés, csak egy mosoly és egy ölelés.

Apropó ölelés, bár számomra a fizikai érintkezés nem szokatlan dolog, de ezzel még hadilábon állok. Főleg amikor olyan AA társam teszi akivel még alig vagy semennyire nem ismerjük egymást és ha még férfi is.. Befeszülök. De csak picit. Nem a fizikai érintkezés fura, hanem, hogy hagyjam szeressenek. Idegenek, pedig nem. Valahol ugyanazokon mentem mentünk át mindannyian. Sorstársak vagyunk. Egyszerre szomorú és felemelő.

Ma vagyok 14 napos, 14 napja nem ittam alkoholt, nem is hiányzik. Persze volt, hogy eszembe jutott, hogy na ilyenkor szoktam inni, de látom hova vezet az az út. Nem akarom. Csak 24 óra.. nem a napok száma számít hanem, hogy ma nem ittam és holnap sem szeretnék. 24 óra csak ennyi..

és végül Fekete Péter remek könyvében találtam az alábbit:

"Megtanultam, hogy csak MA, azaz ebben a huszonnégy órában ne igyak. Nem fogadkozom, nem ígérgetek, nem tudom mit hoz a holnap. Ma nem ittam. Remélem holnap sem fogok."

Szia kedves Olvasóm.

Viktor vagyok és alkoholista.

Azért írom ezt a blogot, mert rájöttem, hogy ha kiírom magamból napi szinten az érzéseimet, gondolataimat, akkor nyugodtabban tudom álomra hajtani a fejem.

Olvashatsz majd a társaim történetéről, arról, hogyan kedődött, kiket és hogyan bántottam meg, a mélypontomról.

Szó lesz két, fontos és meghatározó szereplőről is, Zs-ről, aki a párom volt  az elmúlt 4 hónapban, egy mindent elsöprő szerelemben és F-ről, aki a volt feleségem és a legjobb barátom. 

De ez nem az ő történetük, ez az én utam, de kötődnek hozzám a mai napig és támogatnak.

Ez a blog a felépülésem része, magam miatt írom.

Minden, amit itt olvasol az én saját, szubjektív véleményem. Nem alkotok véleményt más társaimról, csak a saját, személyes tapasztalásom kívánom megosztani.