Izgulok.. és félek, várom is, de tudom nehéz lesz..

Bármennyire is jó érzés, hogy Zs-vel az elmúlt napokban beszélgettünk, de félek. Félek, mert oda fogok állni elé holnap, belenézek azokba a gyönyörű szemeibe és beszélnem kell vele. Elmondani szóban, Viktor vagyok és alkoholista. Persze tudja, megírtam neki, szeretem benne, hogy támogat, de akkor is rohadt nehéz lesz.

Pont az ilyen félelmeim miatt jó az AA. Ad egyfajta biztonságot, akkor is ha rosszul alakulnak a dolgok. Egyrészt most is beszéltem egy társammal este és megosztottam vele a gondolataim. Jó érzés, hogy egyszerűen csak elmondhatom valakinek, nem törnek pálcát a fejem felett, nincs ítélkezés, csak egy mosoly és egy ölelés.

Apropó ölelés, bár számomra a fizikai érintkezés nem szokatlan dolog, de ezzel még hadilábon állok. Főleg amikor olyan AA társam teszi akivel még alig vagy semennyire nem ismerjük egymást és ha még férfi is.. Befeszülök. De csak picit. Nem a fizikai érintkezés fura, hanem, hogy hagyjam szeressenek. Idegenek, pedig nem. Valahol ugyanazokon mentem mentünk át mindannyian. Sorstársak vagyunk. Egyszerre szomorú és felemelő.

Ma vagyok 14 napos, 14 napja nem ittam alkoholt, nem is hiányzik. Persze volt, hogy eszembe jutott, hogy na ilyenkor szoktam inni, de látom hova vezet az az út. Nem akarom. Csak 24 óra.. nem a napok száma számít hanem, hogy ma nem ittam és holnap sem szeretnék. 24 óra csak ennyi..

és végül Fekete Péter remek könyvében találtam az alábbit:

"Megtanultam, hogy csak MA, azaz ebben a huszonnégy órában ne igyak. Nem fogadkozom, nem ígérgetek, nem tudom mit hoz a holnap. Ma nem ittam. Remélem holnap sem fogok."