Eltelt 4 hét a mélypontom óta. Hipp hipp hurrá gondolhatnám, de ma még is valami megmagyarázhatatlannak tűnő feszültség lett úrrá rajtam délutánra. Nem, nem volt ivásvágyam, ez más volt. Amikor délután beszéltem Zs-vel ő is érezte a hangomon, és a gyűlésen is látták rajtam, hogy feszült vagyok. Így utólag arra jutottam magammal, hogy ez a faszom időjárás (frontérzékeny vagyok), Zs hiánya, a 4 hét és a holnapi bankos dolgok intézése jött ki rajtam.

Apropó gyűlés.. alig vártam már, hogy mehessek. Nem vagyok fanatikus, és nem azért járok AA gyűlésekre, mert kell, vagy kötelező. Azért megyek, mert szükségem van rá, helyrebillent és ez történt ma is. A gyűlés végéig csenben figyeltem a megosztásokra, azt se tudtam, hogy felszólalok e ma. Pedig ilyen nem szokott lenni. Alig várom, hogy kibeszélhessem magamból.. De ma más volt. A vége felé erőt vettem magamon és lassan, a földet bámulva belevágtam. Erősnek éreztem a hangom, de valahogy kuszának a mondanivalóm.. Amikor felemeltem a fejem, akkor láttam,. hogy megannyi mosolygós szempár néz rám és bíztatnak. Igen, ezért fantasztikus az AA. Mert a sorstársaknak vagy ismerős amit mondok, vagy ítélkezés nélkül meghallgatnak. Ennyi nap után már tudják, hogy mindig hozzászólok és összeszedetten teszem. A mai kivétel volt, de amikor láttam a ki nem mondott bíztatást a szemükben feloldódtam. Még viccelődtem is egy picit magamon. Igen.. szeretek oda járni. Szeretem ezeket az embereket félig meddig ismeretlenül is. Szeretem magamban, hogy végre engedem szeressenek és nem kifogásokat keresek, miért nem engedek be senkit a világomba. 

Ma Zs-ne este elismertem, hogy végtelenül romantikus vagyok (ó pedig, hogy tagadtam én ezt :D) Mosolygott és mondta, hogy tudta rólam. Csak időnként bizonygattam, hogy mégsem. Aztán meg az ellenkezőjét. Igen ez így volt. Néha megnyíltam teljesen előtte, néha meg beugrottak a régi önvédelmi reflexek. Ha nem engedsz senkit se magadhoz közel, akkor nem is tud bántani. Ez volt régebben. Most tanulom és élvezem azt, hogy beengedem őt a lelkembe teljesen. Pontosabban őt is és másoknak is megnyitom magam. Ez az én faszságom volt eddig, vagy önvédelmi reflex. nevezzük is bárminek elengedtem. Jó érzés szeretni de még jobb ha szeretik az embert és ezt be is fogadja. 

Régebben féltem, hogy ha teljesen őszinte vagyok valakivel ez ki fogja használni ezt. Sebezhető leszek. És sajnos volt is erre precedens. Persze akkor is a dolgok könnyebbik végét fogtam meg. Jó ha te bántottál, akkor mindenki fog és ezzel bezárkóztam. Ez van, ezen már nem tudok változtatni és bevallom nem is akarok. Igyekszem a mában élni. Amikor eljutok a lépésekben odáig, akkor majd bocsánatot kérek azoktól akiktől szeretnék. De addig sokat kell tanulnom még magamról. Hmm.. most is úgy fogalmaztam, hogy akiktől szeretnék. Pedig lesznek olyan beszélgetéseim is, amiket nem szeretnék. Ez nem ennek a függvénye. Ahol érezni fogom, hogy szükség van rá, ott meg fogom tenni. Addigra már remélhetőleg bölcsebb leszek. 

Ma nem ittam.. eszemet se tudom mikor volt ilyen, hogy egy hónap alkohol nélkül, vagy volt e egyáltalán az elmúlt 20 évben. Biztosan. Remélem.. pár nap és megvan az első hónapom, de türelmesen csak a 24 órára koncentrálva fogom kivárni.