Nagyon szép nap volt a mai. Voltam állásinterjú egy multinál. Ok 40 km Pestről, de normális a fizetés, bejelentett a munka, teljesítmény arányos, stb.

Amikor kijöttem, írtam Zs-nek, majd felhívtam sorban azokat az embereket, akiknek fontos vagyok. AA barátok, AA pótanyu, egy régi barátomat, F-et, és az öcsémet, a szponzoromat. Mindenki kurvára örült. Bevallom anyámat nem akartam felhívni. Ez nem düh bennem, vagy csalódottság. Húztam egy vonalat és ebben nem volt az benne, hogy felhívjam.
Egyébként most este, amikor hazaugrottam, mondtam anyámnak, hogy megkaptam az állást, majd felmentem öcsémékhez és fél órát beszélgettünk. Elmondtam a párjának is, hogy alkoholista vagyok. Nem azért, hogy dicsekedjek, hanem azért mert családtag, és szeretem. Igaz voltak vitáink, de jó embernek tartom és azt sem akartam, hogy az öcsémnek hazudoznia kelljen miattam. Fél órát beszélgettünk, elmeséltem anyám mit alkotott, hogyan éltem meg, ők is meséltek, hogy apa halála után sokkal rosszabb a helyzet, mint előtte. Napi szinten kapják ők is az ívet, és az unokaöcsém is. Bár a szívem szakad meg a kölyök miatt de ez nem az én feladatom, hogy megoldódjon. Most magamra fókuszálok.

Magamra, mert az elmúlt napok bebizonyították, hogy ha én jól vagyok, akkor a környezetem is. Mondjuk ehhez nagymértékben hozzájárult 2 AA barátom, egyik, aki most anyám helyett anyám és aggódik, de normálisan, biztatva, a másik pedig helyretesz ha kattog a fejem és lekussol szelíden, hogy értem Viktor, de kuss legyen b+, gondold csak végig :D

És a többiek is, akik meghallgatnak és segítenek a felépülésemben.

Tegnap éjjel írtam Zs-nek, hogy hagyjuk a picsába ezt a kommunikációs csendet. Annyira jókat leveleztünk, még telefonon is beszéltünk. Hmm, olyan jó volt hallani a vidám hangját. Nem ártott egy kis csend, de most jó, hogy visszatérünk a normál kerékvágásba, csak lassan sietve.

Apropó lassan siess... Nem az a baj az anyámmal, hogy aggódik, még az sem, ahogy kimutatja. De könyörgöm azt ne tegye velem, hogy 18-án 1 órát beszélgetek vele, mert nem tudja hogy segítsen, én elmondom, majd 20-án lehoz az életről.
Nem tudom írtam e már azt az ominózus mondatát, ami pár napja jutott arról az estéről az eszembe: Kisfiam azt ugye tudjuk, hogy céget vezetni nem tudsz... Pff.. bazd meg..és ezt most indulatok nélkül írom. Komolyan, ember ilyet nem mond a gyerekének, szerintem. De tényleg elengedtem. Most is békés vagyok. Nagyon szép ez a mai nap :)

Illetve még azt akartam megosztani, hogy F-fel, végre olyan jót beszélgettünk telefonon. Röhögve egymás vérét szívva. Van új pasija, örülök neki. Rendes a srác, és igazán megérdemel egy normális pasit maga mellé. Jó érzés volt őszintén elmondani neki, hogy szívből örülök. Ahogy ő is örül Zs-nek az életemben.

Jah igen még egy dolog, öcsém szeretet nyelve: Ha meglátom, hogy iszol agyon baszlak. A nagy medve :) De tudom, hogy aggódik és annyira örült tegnap is az 50 napomhoz, azt mondta büszke rám.

Jók ezek az apró visszajelzések. Arra ösztönöznek, hogy adjak a környezetemnek, kedvességet, segítséget, figyelmet, szeretetet, szerelmet.