Békés, boldog, szerelmes...
Ezek az érzések voltak bennem, ahogy átszeltem a várost 22 óra magasságában és elmentem Zs-ért. Néztem a fiatalokat a nyár utolsó napján, hol boldogan csevegve, hol idétlenül felöltözve, hol a telefonból áradó zenére táncolva. Azon tűnődtem hova röppent az elmúlt 25 év. Ki lett blőlem...

Most persze nagyon kézenfekvő lenne leírnom azt válaszul, hogy Viktor az alkoholista. Bennem még se ez volt. 
Bennem az volt, hogy Viktor vagyok, aki megy a párjáért, egy férfi, aki készül a holnapi napra szerelmesen. Tudom, hogy fiatal józanodó vagyok, de szeretem, hogy kezd felébredni bennem az az erős férfi, akit mindig szerettem, hogy ott van. Igaz régebben az alkohol nevű varázsital volt az, aki segített belőlem előhozni. Most pedig a környezetem, a szerelmem, a gyűlések, a barátok, F, akivel egy igazán jó hangulatú délelöttöt töltöttünk együtt. 
Jó érzés, jó érzés megélni az olyan pillanatokat, mint ma az öcsém nem túl fiatal autójában ma este.

Vannak még lezáratlan üzleti ügyeim, olyan beszélgetések, amiket a hátam közepére nem kívántam volna régebben, de szépen, a saját tempómban dolgozom fel ezeket. Lassan sietek, nem akarok rögön azonnal megoldani mindent. Így nem is tölt el feszültséggel a helzetem. Tudom, hogy vannak kötelezettségeim, tudom mennyivel egyszerűbb lenne a cégemet bedönteni és feltenni a kezem, hogy ez van sorry. De úgy szeretnék majd tovább haladni a józanodásom útján, hogy nem hagyok hátra kifizetetlen számlákat. Akkor tudom majd teljesen lezárni az üzleti multamat, és elkerülni, hogy visszarántson, ha nem a könnyebb utat választom.

Basszus repül az idő, amikor hazajöttem pakolásztam az asztalon, ahol ott van az a képeslap, amit Zs-től kaptam a 30-ik nap emlékére, most meg majdnem 60 lesz. Hmm.. 58 nap a hátam mögött... Ma azst hallottam egy idősebb társtól, hogy a fiatalok nyugodtan állajanak oda minden este és veregessék meg a vállukat, hogy igen ügyes vagy, ma sem ittál. Bár hatalmas egóm van, de én ennek nem érzem szükségét. Továbbra is azt gondolom, hogy ez nem érdem, mármint magamtól nem az. Ellenben ha mások dícsérnek meg az jól esik. 

Az öcsém ma arra az üzenetemre, hogy ölellek, vissza írta, hogy én is. Meghatódtam.. a nagy medve.. jól meg is ölelgetem, amikor találkozom vele