Fáradt vagyok, de ez most egy jól eső fáradtság bennem. Pici tanácstalansággal ültem le blogot írni.. Mit is írhatnék, ismételjem tovább a bennem lévő szerelmes férfit? Meséljek a gyűlésekről? Nem tudom..

Az biztos, hogy soha életemben nem éreztem magam ennyire erősnek. Stabilnak. 66 nap.. olyan jó lenne átadni másoknak is, hogy jöjjenek el vagy ha már eljöttek az első gyűlésükre jöjjenek vissza. Röpke 2 hónap alatt sokat fejlődtem. De ehhez dolgoznom kellett magamon és folyamatosan dolgoznom is kell. Bevallom szerintem a büdös életben nem tettem még egyhuzamban ennyi munkát valamibe. És hogy megéri e? Igen, határozottan igen. És ezt nem csak Zs miatt írom, vagy az AA barátaim miatt, magam miatt is. Hiszen én vagyok az akiben az összes visszajelzés lecsapódik. Szeretem és élvezem az új életemet. Szeretem, hogy szeretnek, hogy Zs biztonságban érzi magát mellettem újra. Hogy már meg tudom őt védeni, magamtól is. 

Régebben biztosan vállon veregettem volna magam, hogy jól van Viktor ügyes vagy, most már lazíthatsz. De most nem. A gyűlések is, és a személyes tapasztalásaim is azt mutatják, hogy ha lazít az ember, akkor megnő a visszaesés kockázata. Ezt pedig nem akarom. Nem azt állítom, hogy ha megvan a 90 nap / 90 gyűlés akkor továbbra is minden nap fogok járni, de azt biztosan tudom, hogy heti 4-5 gyűlésre igen. Hiszen jól érzem magam, tanulok, figyelek, fejlődök. Van szponzorom is, dolgozom a lépéseken, dolgozom magamon és élkvezem, hogy jobb az életem. Sosem lesz tökéletes, de nem érdekel. Ha csak visszagondolok a mai délelöttömre akkor melegség van bennem. Ez annak köszönhető, hogy az úton vagyok és nem is akarok letérni róla. 

Küszködöm ezzel a bejegyzéssel, mert nem tudom szavakba önteni hogyan érzem magam. Mennyire szeretek élni újra, hogy olyan lelkes vagyok, mint már fel sem tudom idézni mikor voltam. Lehet soha, tisztán, józanul biztosan nem. Van bennem egészséges félelem bizonyos dolgoktól, de nem rettegek. Az elmúlt években magamban azon imádkoztam, hogy csak legyen egy nyugodt hétvégém, hogy ne kelljen a gyomorgörccsel küszködnöm, hogy hétfőn mi vár bent a cégemnél. Most pedig egyszerűen csak jönnek a napok, újabb és újabb csodákat tartogatva. És ez így van jól. Nem azért mert megérdemlem. Alkoholista vagyok, nem fogom varázsütésre jóvátenni mndazt amit okoztam másoknak. De az egyik legfontosabbat kezdem átérezni. Megbocsájtok magamnak. Elfogadom magam. Ezt az érzést ma este Zs mondata váltotta ki. "Biztonságban érzem magam" 

Bármit el tudtam viselni és nem hagyott bennem mély nyomot, nem ostoroztam magam semmi más miatt, kivéve azért amit a mélypontomon tettem. Ez a mondat segített, nagyon sokat. Jó nem csak ez az egy mondat, hanem az elmúlt időszak kettőnk között, de ez.. Ez volt az a pillanat, amikor őszintén és belülről elindult bennem az az érzés, hogy meg fogok tudni bocsjtani magamnak. Köszönöm <3