Egy karnyújtásnyira, pontosabban egy éjszakára vagyok egy új élet kezdetétől. Hosszú napok vannak mögöttem, örömmel és bánattal, feszültséggel és félelemmel kikövezett út vezetett idáig. 

Holnap itthagyom ezt a lakást, amit picivel több mint 1 éve vettem ki. Sikeresnek titulált vállalkozóként, jöttem ide és boldog emberként távozom. Persze sokan hülyének néztek, hogy a covid alatt fejlesztettem a cégemet, embereket vettem fel, új üzletágat hoztam létre és a pandémia ellenére sikerült 40%-kal megnövelni az árbevételünket. 

Továbbra is hiszem, hogy apám halála döntő szerepet játszott abban, hogy a betegségem magasabb szintre kapcsolt, de most már tudom, hogy ez csak idő kérdése lett volna. Nem bánom és nem sajnálom, hogy így alakult. Persze kurva nehéz, jó senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. De még is.. még is benne van az új élet lehetősége. Annak az életnek, ami normálisabb, nem a sikerességen alapul, nem olyan emberi kapcsolatokon, akik felém se néznek amióta tönkrementem mint üzletember. Tiztelet a kivételnek. Ebben az újrakezdésben benne van az őszinte emberi kapcsolat, a szerelem, a munka becsülete, a kemény elszántság, a józanodás. Minden olyan, amire eddig nem vagy alig tettem hangúlyt. 

Nem születtem újjá, az nagyon papetikus lenne és nem is tértem meg a jóistenhez. Egyszerűen csak máshogyan súlyozok. Továbbra is én vagyok a legfontosabb, csak most már nem az egóm, hanem én az ember. Zs szokta mindig mondani, ha én jól vagok akkor mi is jól vagyunk.

Nehéz hét áll mögöttünk. Mind a ketten beletettünk mindent, még is úgy tűnt, hogy ez nem elég. Ahogy ő fogalmazott eddig felemeltük egymást, de most a negatív szinergiával egymás félelmeit, nyűgösségét és negatív dolgait kezdtük el erősíteni. A héten többször is nekifutottunk, hogy személyesen átbeszéljük, megoldjuk de csak egyhelyben tipródtunk. Majd kéz a kézben vettünk egy nagy levegőt és megpróbáltuk újra. Egymásra, a szerelmünkre figyelve. Nem azon morfondírozva mi nincs az életünkben, hanem annak örülve amink van. Csak ő és én. Ma.

Működött, működik, szerelmesek vagyunk, egy csodaszép megnyugtató, kisimító nappal a hátunk mögött. 
 Holnap költözöm, fele ekkora lakás, kis közös kuckó, de várom. Pici lesz de a miénk.