Mostanában sokat hallgatom Kowalsky meg a Vega-tól:
Ahonnan jöttél elillan
Amerre tartasz sehol még
Az élet a kettő között van
A Sors furfangos ajándék
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülszSzeretlek, bármit tehetnél
Szeretlek-másképp mondani
Nem lehet Nem is tudom miért
Szeretnél többet hallani
Bocsáss meg mindent magadnak
Hisz egyszer úgyis elévül
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépülJó az, ha mindent ahogy van
Úgy el tudsz fogadni
A baj mindig múló állapot
Nem kell folyton keresni
Ha fejjel vagy a homokban
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap
Hogy milyen kék az ég
Fáradt vagyok, fizikailag. Ma visszavittük a gépet a forgalmazóhoz. Egyszerre volt bennem felszabadultság és fájdalom, aztán a kimerültség felülírta az egészet. A nap végére még fél tonna pakolása befigyelt. Hazafelé a buszon azon gondolkodtam, hogyan jut el egy "sikeres üzletember" odáig, hogy egyszerű melósként utazzon hazafelé? Hát így.. DE semmi pénzért nem cserélném el ezt most. Boldog vagyok és fáradt, kimerült de nyugodt. 3 nap pihenés lesz és nem kell agyalnom azon kedden hogyan oldjam meg a szar üzleti dolgokat.
Jól érzem magam, sokkal jobban mint a régi életemben.
<3
