Gyönyörű napra ébredtem, igaz megint rosszué aludtam. De hát így jár, aki délután bezabál és utána alszik egy nagyot. Reggel pár kis pomogács betalált a cégnél, de Zs írt egy olyan szerelmes levelet, amit... amit nem is tudom hányszor olvastam ma el. Megírta miért is szeret. Mit adok neki, milyen embernek lát. Engem, az alkoholista embert, aki 4 hónappal ezelőtt élni sem akart. Igen engem, akinek meg kellett tanulni elfogadni önmagát, azt, hogy szerethető, hogy értékes. Engem, aki mind a mai napig rajongva szereti és ő engem viszont.

A napom egy rózsaszín felhőben telt, boldog voltam, és arra gondoltam, hogy este láthatom, találkozunk, megölelem. Rég volt már a péntek. Vonattal jöttem vissza Pestre csapot papot ott hagyva, Igaz az még rémlett, hogy a rádióban az utolsó szám amit hallottam Meatloaftól az I would you anithing for love című szám volt. 

Csodás volt, ahogy a vonat peronon várt és minden annyira de annyira szép volt az alatt az egy óra alatt.

Majd sikerült közösen egy olyan helyzetbe keverni magunkat, ami próbatétel elé állított az élet részéről. Most szeretném leszögezni, hogy nem az alkohol tett próbára. Egy másodpercig nem jutott az eszembe, hogy igyak. 

Ilyenkor amikor a fia edzésen van, sétálni szoktunk és az a gondolat merült fel bennünk, hogy milyen jó lenne ha megvárnám őket a buszmegállóban és így ismeretlenül de együtt buszozva egy darabig mennénk hazafelé. Mekkora ötlet, ugye?

Khmm.. amikor szembesültem azzal, hogy a szerelmem egy karnyújtásnyira van tőlem és nem érhetek hozzá, nem simogathatom meg... Szar volt, nincs mit szépíteni rajta. Próbáltam tartani magam, láttam ő is zavarban van, láttam neki sem jó. Elbaszott egy helyzetbe kevertük magunkat röpke 10 perc alatt. 

bennem csak azért voltak rossz érzések, gyengült el a lábam, mert idegent kellett játszanom. Az hogy nincs gyerekem, hogy lehettünk volna mi is egy boldog család, az nem okozott bennem semmi olyat amit ne tudnék elfogadni. Olyan életet éltem, hogy ez nem adatott meg nekem. Hála az utamnak elfogadom azt amin nem tudok változtatni. De hogy a rajongva szeretett nőm előtt idegent játszak. Bevallom ehhez kevés vagyok még, nem vagyok elég erős, de dolgozom magamon. Este hosszaan beszéltünk még messengeren erről, éreztem mennyire megfeszült ő is. Nyugtalan volt, rossz érzésekkel tele. Próbáltam megnyugtatni, én már lehiggadtam mire hazaértem. Megpróbálom jelen pillanatban csak szavakkal megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, amint tudom megölelni, hogy érezze mennyire békés vagyok ezután a próbatétel után is.

És miért is írtam, hogy próbatétel.. mert régebben sztvetett volna az idegesség, hosszú levélben, üzenetben, füstjelekkel ecseteltem volna mennyire szar most nekem. Pedig nem. Megmérettettem és nem találtattam könnyűnek. Mert nem az a fontos az életben, hogy azon keseregjünk mink nincs. Az a lényeges, az igazán fontos, hogy mennyi mindenünk van. És ez a szerelem, a mi szerelmünk, mely átszövi a mindennapjainkat és itt van velem most is az ágyunkban, ez a szerelem pajzsként oltalmaz. Engem is és őt is.