Számomra a jó kapcsolat alapja nem csak a megfelelő intimitás, hanem a beszélgetés is. Szeretem ha meg tudom osztani a párommal a gondolataimat, érzéseimet, azt ami éppen foglalkoztat. És ez fordítva is igaz.

Ma nagyon sokat beszélgettünk Zs-vel, szeretem benne, hogy őszintén elmondhatom neki a félelmeimet is, vagy ha nyűgös vagyok. Nem leszek kevesebb, ha nem csak az erős férfit látja, hanem a gynegét is. 
A mai beszélgetések nehéz témákat érintettek, beszélgettünk a családról, a közös jövőről, a gyereknevelésről. Sok olyan téma is volt, ahol éreztük személyesen kell ezt megtennünk, mert mind a ketten vékony jégen jártunk a véleményünkkel, gondolatainkkal. Az ilyet jobb személyesen elmondani a másiknak, írásban vagy telefonon könnyen félremehet valami. Nem mondom, hogy mindig repestem az örömtől, vagy boldog mosollyal az arcomon hallgattam, de megpróbáltam, a rég beidegződéseimtől eltérően, figyelni, megérteni az ő álláspontját. Nem duzzogni és csak úgy odabökni a végén arra a kérdésre, hogy mi a baj, azt, hogy semmi.

Egész jól ment és nincs negatív csattanó a bejegyzés végén, de azért volt bennem egyfajta nyugtalanság. Tudom, hogy ennek az az alapja, hogy ezen a héten is szarrá dolgozom magam, és tulajdonképpen csak a mai nap volt a pihenőnapom. Holnap a cég, utána F és vasárnap megint F. Mondjuk azt várom, mert ott legyalbb alkothatok, kreatívan.

Szóval a fáradtság... sajnos ez nem olyan, amit ki tud aludni az ember egyik pillanatról a másikra. Addig, ameddig ennél a cégnél leszek ez mindig is bennem marad. Fizikailag és mentálisan is megterhel, ez pedig érzékenyebbé tesz. Dolgozom magamon, hogy ne a magánéletemben vezessem le ezt a feszültséget. Azonban ez kevés, holnap keresek valami edzőtermet, ahol van bunyó. Érzem, hogy szükségem van rá. Az árnyékboxolás nem elég, mondjuk pont eltaláltam az ajtófélfát egy bal horoggal a céges konyhában :D szerencsére senki nem volt ott, csak a vakolat potyogott diszkréten.

Ma csak estére tudtam megnyugodni és elengedni a bennem viaskodó gondolatokat. Az ember és a Férfi mindig vitatkozik.. néha egy kicsit csendben maradhatnának, mondjuk egy ilyen szép napon is. A jó hír, hogy le tudom őket csitítani, és ehhez nyincs szükségem alkoholra.