Ma volt az első olyan napom, amikor szinte semmit nem csináltam. Ok, reggel visszavittem anyuékhoz az autót, amit tegnap este kértem kölcsön. Zs-nek céges karácsonyi bulija volt és nem szerettem volna, ha egyedül megy haza éjszaka. Csodás volt vele kezdeni a a napomat. Jó volt félreállni még éjszaka, becsempészni a táskájába az adventi meglepetésemet és nézni, ahogy tágranyílt szemekkel kérdezgeti: "Hogy csináltad?" 

Tegnap sokat beszélgettünk és jó volt rendezni a dolgainkat. Igaz ehhez az is kellett, hogy én sok mindent végiggondoljak és normálisan tudjam elmondani neki. És kellett az is, hogy ő kipihentebb legyen és be tudja fogadni a gondolataim. 

Megbeszéltük, hogy most a karácsonyi időszak alatt kevesebbet fogunk kommunikálni, nem azért mert nem szeretnénk, hanem mert neki ezer dolga van és szétszakad. Megértem és elfogadom, néha nehéz, mert.. és persze itt mindig fel lehet sorolni megannyi dolgot miért nehéz. De az életünkben annyi szép dolog is van.. szóval egyszerűen csak hiányzik. 

Szóval alapvetően jól vagyok és a lelkem is megnyugodott, de bevallom, megijedtem, a szerda este és a csütörtöki nap után. Nem attól, hogy az alapvető érzések nincsenek meg bennünk, hanem attól, hogy a fáradtság és a kimerültség miatt nagyon rosszul fogjuk lekezelni. Úgy érzem, hogy sikerült tegnap ezt kisimítanunk.

Tegnap beszéltem anyámmal, hogy szenteste nem megyek haza. Tavaly karácsonykor nagyon nehéz volt apa nélkül és amikor anyám felolvastatta velem azt a levelet.. Szóval szerintem jobb lesz nekem itthon egyedül. Megnézek 2 olyan filmet, ami apuhoz köthető, majd jól kibőgöm magam és alszom egy nagyot. Ideális programnak tűnik :D Elmegyek majd gyűlésekre is most, hogy több időm van, de ma pihennem kellett. Háromszor aludtam napközben, és csak pihentem és aludtam.. ebből is látszik mennyire sikerült kimerítenem a testemet is és a lelkemet is.